Irodalmi Szemle, 1985
1985/1 - LÁTÓHATÁR - Július Lenko: Kezek, Élő föld, Ki vagyok, I. Megtérés, Párbeszéd, Nem bánom, Bármerre járhatsz, Ó, mennyi versem van..., Virág és dal (versek)
Ö, mennyi versem van. Ö, mennyi töredék versem van ...! A vers, bármily rövid legyen, könnyen indul, nehezen végződik ... — Akár a szerelem. A versben — mint a szerelemben — az embei játékáért vérrel fizet. Vagy mindent elnyer általa, vagy elveszít hitet, szívet. Virág és dai Sok hidat láttam, várost és folyót, de az illanó évek azt mondják nekem, csak pici résen át láttam a világot. Tudom, ami elmúlt, nem tér vissza már. Nem villan felém Grönland havas síkja, nem zeng Óceánia asszonyéneke, Pamír vizeinek dalát sem hallgatom. Az argentin mezők ekefordulóin sosem állhatok meg. Örök talány marad számomra annyi ország, város. Nem áhítom a szépet, mely messze repül tőlem, mert a fölfakadt szilvák ajka súgja titokzatos forró suttogással, hogy nálunk otthon, ismeretlen tájon, kékhabos ég alatt, nevesincs hegyen túl, mélységes völgyben, szürke kúp alatt szenvedélyt fakasztó hegyi parlag vár rám, parlag közepében virág, s virág mellett a dal. Mindjárt elfelejtem a világ körhintáját, csak a tiszta rímnek hallom a csengését. E szép virág láttán és e dal hallatán száz határon által gázolok örömmel. 1970 Dénes György fordításai
