Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Beniczky Péter magyar és szlovák verses példabeszédeinek változatai

fáradozást fejtett ki. Ezzel a törekvéssel találkozunk Szlovákiában is. A pápai kúria elve az volt, hogy a rekatolizációs akcióban a helyi nyelvet használják. Ezzel magyarázható, hogy a katolikus irodalomban már a 17. században találkozunk azzal, hogy tudatosan alkalmazzák a cseh szövegek szlovakizálását, sőt azzal is, hogy irodalmi nyelvvé tegyék a nyugatszlovák nyelvjárást.” (I. m. 139..)

A mondanivaló bonyolításának egyik stíluseszköze a „közöiés”, amely valósággal halmozódik a Beniczky-versekben. Ez olyan versbeli kihagyásos mondatszerkezet, „amelyben egy közös mondatrészt a vele egy szerkezetet alkotó mondatrészek vesznek közre úgy, hogy ez utóbbi szavak egymással rímelnek ... Stílushatását az adja, hogy a hiányzó mondatrészt olvasás közben oda kell értenünk, s mintegy ennek megfelelően »újjáérté- keljük« a már elolvasottakat is.” (A magyar stilisztika útja. Bp. 1961) Példák Beniczky verseiből:

M 18 Sok jó ló a hámban / megszárad s vonásban, / mert nem tudják jó voltát. (S 20) M 49 A vitéz emberre / nem szállhat fejére / a szerencse véletlen.

M 60 Ne akkor hizlaljad / lovad s abrakoljad / midőn hadba kell menned.

M 103 Ki vermet ás másnak / meglássa magának / ne légyen koporsója.

Az is előfordul, hogy a magyar szöveg homályos részét a megfelelő szlovákból értjük meg: „Nem azé a madár, aki utána jár s megfogja hálójában.” (M 62) A megfelelő (S 72) szlovák példa második fele: hanem aki megfogja. Másik gyakori stíluseszköz az ellentétek halmozása, ilyeneket már előbb is idéztünk. További példák:

M 120 Csak légyen értéked, bár ne légyen eszed, ültetnek felső polcra. A megfelelő szlovák változat pénzt ír az érték helyett, s így válik világossá, hogy nem valami erkölcsi értékről van szó.

M 92 Nem mindenkor hasznos, olykor inkább káros szeget szeggel kiverni.

Itt a szlovák (100.) versből válik világossá, hogy a favágóéket kell a szegen érteni, mert az éppúgy beleszorulhat a száraz fa hasadékába, mint az előző ék. Néha a szlovák nyelv segít a magyar ritmus kialakításában:

M 93 Hasznos robotának, jutalmas munkának fáradsága nem nehéz. (Ebből világos, hogy a munka szinonimáját kell a ritmus szerint megtalálni, s erre jó a „robota”.) Néha a magyar szöveg segít hozzá a szlovák változat értelmezéséhez, máskor pedig fordítva; a szerző oly bravúrosan variálgatja a témát mindkét nyelven, hogy valószínű: ő az átdolgozó is. A tüzetes egybevetés után feltehetjük, hogy ez is Beniczky volt.

A versek összehasonlítását megkönnyítette, hogy az 1981-es szlovák kiadásba a rövid sorok mellett oly széles margót hagytak, hogy mindenütt melléírhattuk a megfelelő magyar változatot. A magyar verses példabeszédek száma 250, a szlováké 217 (bizonyos változatok hiánya az eredeti sorszámból is nyilvánvaló). A belső egyezések inkább csak a magyar szövegek közt mutatják, hogy eredetileg ezek álltak megfelelő sorrendben. A példabeszédek első felében sincs keveredés, csupán kissé eltérő a sorrend. A példabeszédek után áll Az esztendő négy részinek voltárúi (szlovákban ua.) című öt vers, amelyeket M. Eliáš hozzászámol a példabeszédekhez, így a szlovák versek száma 222, a magyaroké 255. (A sorrend itt is a magyarban következetes, a szlovákban fel van cserélve a 4. és 5. költemény.)

A különböző szín festéknek értelme és magyarázatja (szlovákul: A különböző színekről, amelyek mindegyikében megmutatkozik tulajdonsága is) című vers a szlovákban tizennyolc soros Balassi-strófa, a magyarban három kilencsoros, külön számozott Balassi-strófa, tehát itt kivételesen a magyar hosszabb (27 sor), de lényege teljesen egyező. Hasonló színmagyarázó verseket mások is írtak ekkoriban (1. RMKT XVII. sz. 3. kötet). A harmadik toldalék: Befejezése ez verseknek [szlovákban Coronides,. vagy befejezése a verseknek, amelyeket főként néhány fennkölt („nagyképű — „vysoko- myslní”) ellen írtak). Ez a verses példabeszédek apológiája, páros rímű tizenkettesekben írva. A két nyelvi változat lényegében egyezik, de a magyar negyvennégy sornyi, a szlovák pedig hatvan sornyi. A szlovákban legvégül áll a Supplementum (Toldalék),