Irodalmi Szemle, 1985

1985/3 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Beniczky Péter magyar és szlovák verses példabeszédeinek változatai

tódnak az egyezések. Igazolásul hosszú oldalakon át idézhetnénk, de csupán néhány jellemző mondatot lássunk (valamennyi a három kezdő verssort mutatja be):

M 125 Szénégető tőkét, és nem szalmakévét nézdegél az erdőben.

S 123 Kováče z uhlami, sedláci z pluhami sny častokrát mívaji.

M 137 Nem mondom uraság, de azért boldogság, ki lakhatik házánál.

S 128 Pribytek svúj míti, pánem sobe býti blahoslavená je vec.

S végül teljes egészében hasonlítsuk össze Petőfi híres költeményének első változatát, versformában írva:

Farkas, ha koplal is, nem cserélne mégis a kalmárok ebével.

Ebnek vas lánc nyakán kötve szekér farkán, noha lakik jó lével.

Farkas úr magának örül szabadságnak, ritkán ütik vesszővel.

(139.)

Vlk dost lačný býva, však se radnej díva na psa, kterýž dost jest má. Nebo vlk svobodný, pes z lancem pod vozy na hrdle lane nosíva. Vzácnejší svoboda komu se spodobá, než všelijaké zboží.

Svobodný jako pták nešmýka se co rak, nechodí, kde mu hrozí.

(130.)

Az összehasonlításból először az tűnik fel, hogy a láncot szó szerint veszi át a magyarból (szlovákul „reťaz”), s a „kötve szekér farkán” kifejezést úgy írja, hogy „szekér alá lánccal kötve”. Ebből nyilvánvaló, hogy magyarul jobban tudott, mert a szlovákban a szekér „farka” kifejezés helyett (jellegzetes hungarizmus!) az egyszerű „szekér alá” szavakat használja. A szokásosan három sorral megtoldott szlovák strófában olyan toldalékot fejez ki, amely nem tartozik szorosan a farskas—kutya hasonlításhoz: szabad, mint a madár; nem csúszik vissza, mint a rák; nem jár arra, hol veszély fenyegeti. A szlovákban kibővített Balassi-strófának tehát megvan az a hátránya, hogy a forma kedvéért bőbeszédű, gyakran felesleges. Szerintünk ez is azzal magyarázható, hogy Beniczky magyarul tudott jobban, s a több sorra azért volt szüksége a szlovákban, hogy körülírja, magyarázza gondolatait. Ez általában az olyan fordítóra jellemző, aki anyanyelvét jobban tudja, mint a másik nyelvet, ami nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy maga a szerző kombinálja gondolatait egy számára második nyelven.

A másik feltűnő jelenség, hogy a szlovákban is folytatódik a magyartól addig eltérő sorrend. Amint már fent említettük, a versek sorrendjét egy belső törvényszerűség is meghatározza, nemcsak a külső (esetleg utólag írt) sorszámok. A magyarban az előző, 138. strófában is előfordul egy farkas-példa, noha a téma hasonlít a 129. szlovák verséhez: „Az út közönséges, de a győzedelmes járhat rajta gyakrabban.” Ebből arra lehet következtetni, hogy az egyes versek az eredetiben, a magyarban adott (valószínűleg számozatlan] sorrendben követték egymást. Ez később nagyobb egységekben összekeveredett, s így alakult ki a szlovák versek sorrendje, amely a magyartól eltérő, de más sorrendben egyező strófákat kombinál. Ennek ellenére az is feltehető, hogy a szerző nem utólag, hanem a magyarral szinte egyidőben kombinálgatta szlovák verseit is. Ebben a manierista váltogatás egyik formáját láthatjuk, mert amint fent jeleztük, a példaversek első felében a szlovák sorrend is teljesen megegyezik a magyarral. Kezdetben több szlovák vers olyanformán keletkezett, mint a bővített Balassi-strófa; úgy érezte, hogy a szlovákban tovább kell kombinálnia azt, amit a magyarban rövidebben fejezett ki. A pontosság kedvéért azt is meg kell mondanunk, hogy a szlovák bővítés nem mindig nélkülözhető toldalék, hanem gyakran olyan példa, amely a magyar szövegekben más összefüggésben fordul elő, vagy önálló képzettársítás, amely meg sincs a magyarban. Lássunk példákat ezekre is: