Irodalmi Szemle, 1985
1985/3 - Duba Gyula: A macska fél az üvegtől III. (regényrészlet)
— Felébresztettetek — mondta. — Aludni akartam, de hangosan beszéltetek, felébresztettetek. — Fázik, látod, magától vette fel a melegítőt. — Az asszony hangját újból szenvedélyes felindulás fűtötte. — Komolyan megfázik, és én akkor nem tudom, mit teszek! — Nem fázom. — A gyerek érzékenyen viszonyult a helyzethez, és okosan viselkedett, — Nincs meleg, de én nem fázom ... Bekapcsolta a televíziót, a heverőre feküdt, és nézte a cseh mesefilmet Hamupipőkéről. Az asszony gyors, ideges léptekkel kiment, pokrócot hozott, és betakarta. — Meg ne fázz, mert akkor én nem tudom, mit teszek! Már nem az igazságot kereste, nem tudott tárgyilagos lenni, képtelenné vált, hogy kellő józansággal és önkritikával szemlélje magát. Azt akarta, hogy Igaza legyen. Érzékei és női büszkesége határozták meg tetteit. Tudta ezt a férfi. A gyerek mellé ült egy fotelba, és nézte a mesefilmet. Hamupipőke dolga egyszerű, a jő és a rossz pontosan kettéválik történetében. Ezért mese. Áttekinthető, tanulságos, felemelő. A mi esetünk bonyolultabb, gondolta magában a férfi, szinte megoldhatatlan. Egyszerre minden bonyolult lett és összekeveredett. A dolgok több arcúak, több jelentésűek. Nincs jó és rossz, sem igaz vagy nem igaz. Nincs mindenki jó, vagy mindenki rossz. A helyzet nem ad választási lehetőséget, a közeg, melyben élünk, sűrű és egynemű, mint a szirup. Szirup, melybe légy esett, érzi édes ízét, és elmerül benne, de azt is érzi, hogy nem szabadulhat belőle, a nagy tömegű, finom édesség megöli. Édes élet az ősi város vén házában, mondta magában fanyarul, benne vagyunk ... Tisztában volt vele, hogy valamit tennie kell. Amit tesz, lehet sikertelen, erőtlen vagy nevetséges, lehet akár ésszerűtlen, felelőtlen vagy meggondolatlan cselekedet is, sőt kimondottan hülyeség is lehet. De tegyen valamit, ami arra utal, hogy meg akarja változtatni a helyzetet. Csak tettel bizonyíthatja, hogy elfogadja az asszony helyzet- értékelését, és annak értelmében akarja a megoldást. A gyerek komoly arccal nézte a bájos Hamupipőkét, milyen szerencsés, hogy a királyfi beleszeretett, és magában azt gondolta: tegyél valamit! Magad is tudod, hogy tenned kell valamit! Hallod, anyu egyedül van a konyhában és beszélget? ... Magában beszél. Hallod, ■egyedül van anyu a konyhában? ... Gyerekkoromban annyit fáztam, szinte lefagyott a fülem, megfagyott a lábujjam, az ■erős fagyban befagyott az orrom, gondolta magában a férfi, kamaszkoromban pedig sapka nélkül és kigombolt ingnyakkal jártam télen, hogy bebizonyítsam, mennyire nem félek a hidegtől. Ő is fázott néha, ha kevesebbet is, mint én, sízni és korcsolyázni járt, ismerte a hideget. A mostani hideg más, nem a bőr felületére hat, hanem bévül dermeszti szerveinket. Pedig kicsinyes, már-már banális hideg, mindennapi tény: üzemzavar a központi fűtésben. Bármikor, bárhol megtörténhet. A fűtőnek igaza van, nem fűthet, mert a visszafolyó víz eloltja a tüzet. Egyszerű és kiküszöbölhető probléma, már hétfőn megoldható. De ma még csak szombat van, szombat délelőtt. Két nap hétfőig, maga az örökkévalóság. így az üzemzavar, amilyen százával fellép életünkben, két napra megoldhatatlan tragédiává növekszik, terjedni és dramatizálódni kezd, mint egy rosszindulatú daganat az élő test szövetei között, buján tenyészik és pöffeszkedik, s közben pusztító mohósággal rombolja életközegét, drámai ütközőponttá válik. Olyan helyzetet teremt, melyben a gondok minden enyhítő körülményt és ésszerűséget elfojtanak, és amely vilápok összecsapásához s talán pusztulásához vezethet. Ebben a hidegben drámává érlelődik az idő. — Elmegyek a fűtő után — mondta a gyereknek. Ezt már nem mondta neki: felesleges, de el kell mennem, saját akaratomból és tudatosan felesleges dolgot kell tennem, valaki miatt, de megteszem, mert ez a valaki — ő. — A fűtő után megyek. Éppen csak benézett a konyhába, látta, hogy az asszony főz. — Magammal viszem Belus nénit, Balabánnét és az udvarból a fiatalasszonyt, akinek két kis gyereke van. Az asszony nem szólt, felé sem fordult. Hiába mégy, már késő, gondolta magában, én is tudom, hogy ma már nem fog fűteni, mert nem fűthet... Ha reggel határozottabban beszéltél volna, nem mennél feleslegesen, de így már késő ... Különben a te dolgod, ezt mondta az érdektelensége a férfinak, aki ismerte őt és nem várt tőle többet. A szomszéd utcában lakott a fűtő, egy díszes külsejű századvégi úriház háromszobás
