Irodalmi Szemle, 1985
1985/2 - ÉLŐ MÚLT - Takács András: Fonóban a mátyusföldi Tardoskedden
Lapunk, 1930, 47.) Népművészeti tárgyú ceruza- és tusrajzai a korabeli lapokban jelentek meg (pl. A Mi Lapunk, Szülőföldünk stb.J 9 Pontosan nem lehet tudni, hogy Thain mit választott ki gyűjteményéből, annyi azonban bizonyos, hogy az ezüstgombgyűjteményt igen (Balogh Edgár: Hét próba. Budapest 1981. 295.) 10 Bátky Zsigmond a kiállítás megnyitóján nem vett részt. A Magyar Néprajzi Múzeumot Győrffy István képviselte (A Sarló jegyében. Pozsony 1932, 110. Vő. Liszka József: Győrffy István és Szlovákia. Irodalmi Szemle 1984/7, 658—659.) 11 Minden bizonnyal a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságra (népszerű nevén: Masaryk Akadémia) gondol. 12 Brogyányi Kálmán: A régi népi kultúra. In: A Sarló jegyében. Pozsony 1932, 117— 119. 13 Balogh Edgár: A népi kultúra marxista értékelése. In: A Sarló jegyében. Pozsony 1932, 111—113. (Ez volt egyébként a néprajzi kiállítás megnyitó beszéde.) 14 A kiállítást 1931. szeptember 27-én nyitották meg, ahol Thain János az ársekújvári népművészeti anyagot kis előadás során ismertette (A Sarló jegyében. Pozsony 1932, 110.) 15 A kiállításról prospektus, tudtommal, nem jelent meg. Vö: Liszka József: A sarló és a népi kultúra. Műhely, 1984/5, 49—58. FONÓBAN A MATYUSFÖLDI TARDOSKEDDEN* Takács András A század első felében működtek még fonőházak, hiszen a kender és a len házi feldolgozása itt történt. A nagy iramban történő iparosodás következtében a fonók funkciója csökkent, majd lassan felszámolták őket. Maradványaival ma már csak elszórtan találkozunk. A fonók felszámolása szorosan összefügg a munkalehetőség rohamos javulásával is. Az ezelőtt házilag, kenderből vagy lenből előállított ruházati ill. használati cikkek, kellékek ma már mindenki számára hozzáférhetők, házilag való előállításuk nem kifizetődő. A hagyomány azonban hűen őrzi a fonóbeli játékok, mókázások emlékét. A fonóházi munkát viszont ma gyakran csak úgy emlegetik, mint a játékokhoz szükséges keretet vagy formát. írásunkban a tardoskeddi fonóház letűnt világát akarjuk felidézni. Késő ősszel, a termés betakarítása után, az egy „bandába” tartozó lányok és legények kibéreltek egy szobát a faluban, ill. megegyeztek egymás között, kinek a házában és milyen sorrendben lesz a fonó. Megbeszélték, hogy ki milyen eszközökkel (pl. tüzelő, világítanivalő) köteles a fonóhoz hozzájárulni. Bérelhettek külön szobát, járhattak házról házra, a fonóban mindig volt egy idősebb asszony is, a „néne”, aki a rendre ügyelt és szükség esetén tanácsokkal szolgált. Ö „dirigálta”, irányította a munkát és a szórakozást. Sokszor a szórakoztató is ő volt. Rémtörténetekkel, mesékkel, a faluban vagy a környéken megtörtént események felidézésével tartotta ébren a szorgoskodók figyelmét. * — Tvrdošovce
