Irodalmi Szemle, 1984

1984/4 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: A drégelyi Szondi-emlék története és a honti Szondi-kultusz

emlékhelyre, hogy kegyelettel adózzanak a hősök szellemének. A harmincas évek; végén a volt ipolysági reálgimnázium felvette Szondi György nevét.

S vajon mit tudnak négy év fél évszázad után az utódok az Ipoly mentén Szondiról meg a közeli Drégelyvárról? Mikor a hetvenes évek elején kezdő pedagógusként diákjaimat faggattam a közeli rom múltjáról, a hajdani kapitány kilétéről, bizony csak tudatlanságukról tájékozódhattam. A kép így lehangoló volt. Még azok a gyerekek se tudták szóra bírni magukat, akik közvetlen az Ipoly partján, a Drégelypalánkkal szomszédos faluban laktak. Pedig közel a településhez gyülekezhettek hajdan a támadó török csapatok, akik falujuk határában az Ipoly folyón több hidat is építettek. Bizonyára az ágyúk dörgését, a fegyverek ropogását s a csatazajt is jól lehetett hallani akkor a faluban.

Fiatal korosztályunk bizonyítványa tehát gyengécske, honismerete pedig lehangoló, volt. Hiába kínálta példaképeit — Szondival együtt — a múlt. De kínálta-e egyáltalán valaki Szondi emlékét a gyerekeknek? Hiszen tankönyveinkben akkor még Arany János nagyszerű balladája, a Szondi két apródja sem szerepelt. Örömmel nyugtázhatjuk azonban, hogy a hetedik osztályosok számára írt legújabb irodalomkönyvben az említett mű újra ott iVan. És tovább él B drégelyi ostrom története, még a nép emlékezetében is. Csak fel kell kutatni ezeket a történeteket, a több változatban is fennmaradt helyi mondákat. Az alábbit ]épp Balla Ivett diáklányom, az Ipolybalogi Alapiskola hetedikes tanulója — ipolyhídvégi lakos — jegyezte le 1983-ban: „Drégelyvár kapitánya, Szondi György hősiesen harcolt a törökök ellen, s a törököknek sokáig nem sikerült elfoglalniuk a várat. Végül Is cselhez folyamodtak. Bent a faluban találtak egy embert, a drégelyi vargát, aki hajlandó volt a törököknek segíteni. A hegyre vezetett egy titkos alagút, amelyből bejárat volt a várba. A török vezér megígérte a vargának, hogy szolgálatáért annyi aranyat kap, amennyi a ,bőrébe belefér. A varga nagyon megörült a nagy jutalomnak, s a törököket a titkos úton bevezette a várba. így sikerült nekik elfoglalniuk Drégelyt. A varga később jelentkezett a töröknél a jutalomért. Meg is kapta. Megnyúzták, és a bőrét teletömték arannyal, mivel egyezségük úgy szólt, hogy annyi aranyat kap, amennyi a bőrébe belefér. Az áruló varga így .meglakolt bűnéért. Arannyal kitömött bőrét egy tóba dobták. Azt a tavat még ma is Varga-tónak hívják".

Aggodalmam és pillanatnyi szomorúságom ikiengesztelődött hát. Mert a hősök szellemét újra felélesztettük; Szondit közelebb hoztuk magunkhoz. Azt a Szondit, aki egykor százötvened magával is szembe mert nézni a tízezer fős törökkel, Ali zsarnok seregével. Csatájára mindnyájunknak érdemes hát emlékezni, hiszen táborában magyarok és nem magyarok együtt harcoltak szabadságukért, szabadságunkért! Kegyeletünket mindenképpen megérdemlik!

JEGYZETEK:

1 Pongrácz Lajos (1815—1899). Közíró, Hont megye volt alispánja. Életében több tisztséget töltött be. Levelezője volt Kossuth Pesti Hírlapjának, újságot szerkesztett Ipolyságon és Esztergomban.

2 Cikkét Pongrácz a Szemelvények egy régi vármegyei táblabírónak hátrahagyott dolgozataiból (Budapest, 1898) c. könyvében is közzétette. Innen az idézet.

3 Pongrácz Lajos: Szózat a Szondi-emlék ügyében (Esztergom, 1868).

4 A szobrot Kiss György (1852—1919) szobrász készítette.

5 Az emlékérmét Gerl Károly (1857—1907) Selmecbányái éremművész készítette.

6 Szondi Album — Ipolyság, 1886 (második kiadás), Utóhang.

7 Nagy Iván (1824—1898) történész, genealógus, az MTA tagja.

8 Hőke Lajos (1813—1891) történész, Hont megye volt levéltárosa.

9 Dr. Velics Antal (1885—1919) orvos, orientalista. Lejordította azokat a kincstári- deftereket, melyek a Bécsi Császári Levéltárba kerültek.

10 Kubinyí Ferenc (1796—1974) paleontológus, liberális politikus.

11 Bouttast Gáspár XVII. századi rézmetsző.

12 Braun György XVII. századi festő. Valószínűleg az ő képe alapfán készült Bouttats rézmetszete is.

13 A levélben Szondi az évi 300 forintnyi járadékát követeli.

14 Csengeri János (1856—1945) tanár, filológus, műfordító.