Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - ÉLŐ MÚLT - Zalabai Zsigmond: „Lakodalom van a mi utcánkban” II.

Az udvarba lépve kezdetét vette a lagzi egy újabb szakasza, a menyasszony befogadása. A vőlegény szülei (örömapa, örömanya) és rokonai fogadják az új családtagot. Az új házaspárt a duruzsba verssel köszönti (elhangozhatott vacsora alatt is):

Oj házasok, a te szívetek egy légyen,

Melyre a szeretet rózsaláncot tégyen.

Páros élteteknek óhajtott gyümölcse kívánságtokat mindenkor betöltse.

Hogyha pedig néha ködbe borulnék is,

Egyik a másiknak legyen védő paizs.

Hogy bátran éljetek a világ zajában,

Soha ne vegyetek részt annak bajában.

Férj mint bátrabb szívű, légy paizs, védelem,

Te pedig, jeleség, öröm és szerelem.

Hűséget egymásnak szívből mutassatok,

Így lészen az Isten áldása rajtatok.

Férj, jeleség, együtt sokáig éljetek,

Férj, jeleség, mindig boldogok legyetek.

Boldogok, óh, százszor,

Ezeket kívánom Szívemből tinéktek.

Befogadáskor érdekes műveletekkel igyekeztek befolyásolni a menyasszony sorsának, viselkedésének majdani alakulását. Az örömanya mézzel fogadta: édes élete legyen. Az udvaron föl kellett rúgnia egy vödör vizet. Okát és célját adatközlőim többsége ma már nem tudja; egyikük szerint azért volt erre szükség, hogy a menyasszony majd „könnyen szüljön”. Életadó, ősi elem a víz, a parasztemberek archaikus hiedelmeket