Irodalmi Szemle, 1984
1984/10 - NAPLÓ - Karol Tomis: A szlovák hungarológia 1945 után
Karol Tomis A SZLOVÁK HUNGAROLÓGIA 1945 UTÁN A szlovák hungarológia fejlődésében a felszabadulás után több mint tízéves szünet állt be. Annak ellenére, hogy helyzete a hatvanas évek közepétől fokozatosan javult — a lelkes „önkéntesek” és a szolgálatkész „bedolgozók” mellett fiatal szakemberek (Rudolf Chmel és Jaroslava Pašiaková) tűntek fel —, a hunga- rológusok ma is elégedetlenek az elért eredményekkel. Rudolf Chmel és Jaroslava Pašiaková jelentős munkát végeztek, több tudományos cikket, tanulmányt közöltek, sőt könyveik jelentek meg. A brünni Bibliografie československé hungaristiky (A csehszlovák hungarológia bibliográfiája) c. kiadvány irodalomtudományi részében feltüntetik azoknak a szlovák irodalomtudósoknak és az irodalommal foglalkozó szakembereknek a munkáit, folyóiratokban megjelent írásait is, akik csak alkalomszerűen foglalkoznak hungarológiával, ill. a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatokkal. A hungarológusok soraiban megnyilvánuló elégedetlenség egyik oka a szakemberek száma és a kutatási feladatok nagysága, sokrétűsége, igényessége között mutatkozó aránytalanság. A szakemberek számát illetően a jövőben sem várhatunk radikális változást. A szlovák irodalomtudomány feladatai sokrétűek. A hungarológia csupán egyike azon fontos területeknek, melyek feladatokat adnak az irodalomtudósoknak. S nem kis feladatokat, hiszen a magyar és a szlovák nép több évszázadon át közös államban élt, így a kultúra és az irodalom területén kialakult kölcsönös kapcsolatok, viszonylatok nagyon bonyolultak. A jövőben több figyelmet és elmélyültebb érdeklődést kívánnak meg. A hungarológusokra a szlovák irodalom- tudomány múltbeli hiányosságai és kisfo- kú differenciáltsága miatt sok munka vár az időigényes dokumentumfeltárás terén is. Rudolf Chmel a Literárne vzťahy slo- vensko—maďarské (Szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok) c. művében összegyűjtötte ugyan a 19. és 20. századi szlovák és magyar sajtó számos cikkét, de az anyag feldolgozása, elemzése és az új szempontok szerinti átértékelése még várat magára. Bár hungarológiánk berkeiben az utóbbi másfél évtizedben bizonyos megélénkülés tapasztalható, a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok képe 1945-ig terjedően még mindig töredékes, sőt, az irodalom- történeti szintézis előfeltételei mindmáig hiányoznak. Nem kevésbé sürgető feladat az aktuális szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok tanulmányozása sem. Feltárásra várnak azok a törvényszerűségek, amelyek e téren a világ szocialista irodalmaiban a fejlődési folyamatokat irányítják. • A szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok kutatási feltételei ma már kedvezőbbek, hiszen a két nemzetet a marxista— leninista világnézet és a proletár internacionalizmus eszméi kötik össze. Eszerint kell átértékelnünk a kulturális és irodalmi kapcsolatok nem marxista koncepcióit. A hibás nézetek és tévedések jogos kritikája mellett azonban pozitívan kell
