Irodalmi Szemle, 1984
1984/10 - Tóth László: A szoba (vers)
Tóth László A SZOBA (Feljegyzés egy én-ontológiához) Megint a szoba. Megint az/ez a szoba. Furcsa dolgok történnek abban/ebben a szobában. Furcsa dolgok történnek velem mostanában. Egyszerre vagyok kint és bent: az ablakon bepillantva magamat látom, amint íróasztalomnál ülök**, és íróasztalomnál ülve magamat látom, amint kintről az ablaküveghez nyomom orromat, s mihelyt észreveszem idebent, hogy odakintről lopva figyelem magamat, káromkodva ugrok az asztalhoz, hogy elzavarjam a hívatlan tanút, s mihelyt észreveszem idekint, hogy megneszeltem odabent, hogy valaki néz, valaki néz, néz, eltűnök hirtelen az ablak alatt. Zeneszót hallok, hóesésként kavargó dallamot, de a közelben senki, semmi. Fölállok, próbálgatom a lépést, a zeneszó együtt mozdul, együtt halad velem: a testem muzsikál, a mozdulataimból/üregeimből, bőröm pórusaiból buknak világra a hangok, * Őserdő a szobában ... *» Vö.: .......ő az író, az ember — mint fogpasztástubus, aki magát préseli ki a golyóst olla hegyén.” (Hubay Miklós) „Pralesy v izbe .. .“* Jozej Mihalkovič
