Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - Stanislav Šmatlák: A szlovák proletárköltészet és a poétizmus; Teremtő emberi lényeg

Amikor a huszonhárom éves Laco Novoméskýnek Vasárnap címmel (1927) megjelent az első verseskötete, már nem számított a fordulat utáni Szlovákia társadalmi küzdőterén teljesen ismeretlen újoncnak. És legfőképpen nem volt magányos futó, hanem egy a sorból; megvolt a maga pontosan meghatározott eszmei, szociális és irodalmi kontextusa, melyben egyéni költői tehetsége is aránylag gyorsan — puszta személyes szerzői sikernél többet jelentő — gyümölcsöt hozott. A DAV-hoz tartozott (a Vasárnap is e folyóirat kiadványaként jelent meg), vagyis ahhoz a politikai és kulturális mozgalomhoz, mely a fordulat utáni Szlovákia szellemi légkörét a forradalmas szocialista eszmék éles „huzatjával” akarta megtisztítani, mert elsőként értette meg nálunk, hogy az orosz proletariátus 1917-es októberi győzelme nemcsak az emberiség szellemi, hanem szociális történetében is alapvető fordulatot jelent. Ahhoz a mozgalomhoz tartozott, mely tudatosította, hogy Szlovákia kulturális fejlődésének pályája nem mellette fut, sőt még csak nem is párhuzamos a szlovák proletariátus és a falusi szegénység osztályharcával, hanem, hogy közvetlenül érinti és keresztezi azt, és éppen a szlovák társadalmi élet antagonisztikus osztályszerkezetének e metszéspontjából ered a 20. századi szlovák művészi kifejezésmód valóban új tartalma és arculata. E forradalmi szocialista megtisztuláshoz és a szlovák szellemi légkör megváltoztatásához a davista mozgalomnak számszerűen ugyan nem nagy, ám a fiatal kritikai és irodalmi tehetségek szokatlanul ütőképes csoportja állt a rendelkezésére (Clementis, Urx, Okáli, Sirácky, Jilemnický, Poničan és mások). Közülük Laco Novomeský — azon kívül, hogy ő volt a legmarkánsabb költő tehetség — testesítette meg a művészi tehetség és a gyakorlati életben pozíciót betöltő elkötelezett publicista, kommunista újságíró személyi egységét azáltal, hogy mindennapos szolgálatát közvetlenül a politikai küzdelem harcvonalán teljesítette.

A művész és a gyakorlati forradalmár-pártmunkás davisták között is egyedülálló személyi egységének érzékeltetésére (az irodalomkritikában ezt a személyi egységet Edo Urx testesítette meg) Idézzünk fel néhány tárgyi adatot Laco Novomeský korai életrajzából, melyek éppen alkotó egyénisége genezisének szempontjából fontosak. Budapesten született, ahol senicai származású apja (Senica akkor egy kisváros, vagy inkább félig város — félig falu volt Szlovákia Kís-Kárpátokon túli részén) szabómesterként keresett megélhetést. Mivel azonban a senicai otthonnal nem szakadt meg a családi kapcsolat, Novomeský gyermekkora a Duna menti nagyvárosban töltött iskolaévek és a szülőföldön átélt vakációk között zajlott. A szülőföld bizonyára intenzív élményeket hagyott a tudatában, mert Novomeský költészetének későbbi gyermekkori motívumait kizárólag a senicai kolorit hatja át, ennek vidéki színei és illatai. (Hiszen 30 percnyire a várostól című költeményében mint gyermekkora tájára Seni- cába tér vissza a költő.) Egy pesti élmény azonban kitörölhetetlen nyomot hagyott a költő tudatában: mint negyedikes gimnazista 1919 márciusában tanúja lesz a magyar- országi proletárforradalomnak. Akkor találkozik először a szóval, mely felvillanyozza az embereket: bolsevlzmus. Ekkor kapja a tizennégy éves ész számára is érthető első szemléletes tanítást a forradalmi proletár igazságszolgáltatásról, mikor saját fülével hallja, amint a szétdúlt ékszerbolt előtt „egy félig katona-, félig civilruhás férfi kopott tengerészsapkával a fején”, puskával a kezében magyarázza a körülötte állóknak, hogy az eddig összelopkodottat már nem fogják tovább lopni, hanem mindent visszaadnak az eredeti tulajdonosoknak. (Lásd az 1919 tavasza Pesten c. emlékvázlatot — 1927- ből.). Ugyanazon év nyarán a pesti Novomeský család hazatér Senicába. A negyediket elvégzett gimnazista a forradalmi város utcáin „nehezen összeszedegetett” röpcédula- gyűjteményt visz magával, a határon azonban kontrabandját elkobozza a csehszlovák légionárius, azzal a két Vörös Ü/ság-lappal együtt, melyekbe, mint erre később visszaemlékszik, „egy darab kétes pesti vurstot csomagolt”. Nyilvánvalóan ez az emléktöredék, melyet nem felejt el, ám mely csak évek múltán nyer igazi jelentést, már felnőtt tapasztalatai révén: Pestről Senicába való hazatérése 1919 nyarán két világ határának átlépését is jelenti — a proletár forradalomét, melynek empirikus formáját a serdülőkori élmény kerete zárja be, és a burzsoá demokráciáét, melynek ugyancsak empirikus formája kihat Laco Novomeský forradalmi tudatának gyors érlelődésére. Mert az a serdülőkori élmény és a- vele összekapcsolódó szemléletes tanítás a proletár igazságszolgáltatás gyakorlati végrehajtásáról már nem vész ki emlékezetéből.

Igaz, kezdetben úgy tűnik, mintha az új életkörülmények minden azelőttit' elíed-