Irodalmi Szemle, 1984

1984/9 - KRITIKA - Gyüre Lajos: Új Mindenes Gyűjtemény 2

igénnyel megírt munkáját. Nem rajta múlott, hogy ez az eredetileg vaskos könyvre terjedő munka megjelent formájában csak töredék lett, s bizonyára már az is marad

— hisz önálló könyvként való megjelenése már nem valószínű. Az itt-ott szinte lexikon jellegűvé szűkített dolgozat így nem ad, nem Is adhat teljes képet az említett épületekről, azok részletes taglalásáról. S részben még a vizuális élménytől is megfosztja a kiadó az olvasót azáltal, hogy a képanyag nagy részét is mellőzte. Az ilyen jellegű munkáknál a szövegi rész egyenrangú anyagként feltételezi a képi illusztrációt. A kiadónak ugyanakkor — ha már ilyen lépésre szánta el magát — nagyobb teret kellett volna biztosítania a részletesebb leírásoknak, az aprólékosabb feldolgozásnak. Gondosabb szerkesztői-korrektori munkával ki kellett volna küszöbölni az anyagban előforduló téves tördeléseket, szedési hibákat. Például az Osgyánról szóló rész fel van cserélve Otrokoccsal, Sumjác Süvétével, Tiszolcnál héttengelyes a főhomlokzat, holott az valójában kéttengelyes stb.

Erdélyi Géza monográfiájánál a kiadó részben elállt a képanyag közlésétől, de felhasználta Méryné Tóth Margit táncleírásának fényképes felvételeit, s ráadásul a kötésterv ördöge (vagy kényszere?] folytán ez az anyag is az Erdélyi Géza által közölt klasszicista épületek fotói mellé került. Annak ellenére, hogy Méryné anyaga is figyelemre méltó, szívünk szerint mégis azt kell mondanunk, hogy nem lett volna fontos a táncleírás képeit krétapapíron, s egyáltalán ilyen formában közölni. Az Üj Mindenes Gyűjtemény nem szakfolyóirat, s nem is akar az lenni. Olvasói közül a tánc- leírás-olvasást oly kevesen értik, hogy nyugodtan eltekinthettek volna ennek közlésétől, s talán az olvasónak is többet mondott volna a laikusok számára használt lépés- és térforma-variációk szöveges leírása a mozgásmenetek fázisai szerint.

Az egyik legképzettebb közírónk, Fonod Zoltán tollából olvashatjuk a Mindenes Gyűjtemény befejező írását az első köztársaság idején megjelenő munkássajtóról. A szintézisre törekvő munkában Fonod a már részeiben Turczel Lajos által ismertetett (Hiányzó fejezetek, 1982] munkássajtó általános képét igyekszik megrajzolni, mintegy felvázolni a szlovenszkói magyar újságírás haladó hagyományait. Feltételezhetően Fónodnak — bár időben később jelent meg — ez a munkája előtanulmánya a könyv alakban már megjelent Körvonalaknak. Dicséretes vállalkozás, hisz mindmostanáig nincs elfogadható, összefoglaló s tárgyilagosan értékelő elemzése a szlovenszkói magyar újságírásnak, aminek jórészt az a magyarázata, hogy Botka Ferenc (Kacsai Munkás), Varga Rózsa (Magyar Nap), Fonod Zoltán (Az Ot) monográfiáján kívül a többi jelentős napi- és hetilapunkról, illetve folyóiratunkról nem jelent meg átfogó tanulmány. Így az összegezés is csak esetleges lehet.

Végezetül még annyit: az Oj Mindenes Gyűjtemény sok szempontból pótolhatatlan, hasznos kiadvány, ezért érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ötletes, okos újításokkal hogyan lehetne még vonzóbbá, keresettebbé tenni, hogy valóban betölthesse azt a szerepét, amit szántak neki.