Irodalmi Szemle, 1984
1984/1 - FIGYELŐ - Cselényi László: Radar
Talán a clmadó novella cselekményét érezhetjük a mai valósághoz legközelebb állónak. A rossz emberi kapcsolatokból fakadó jelenkori tragédia általánosabb problémákat vet fel. Kazys Saja kötete a maga teljességében „az értékpusztulás elleni küzdelem” szép példája, művészi formában való megvalósítása. Csáky Károly Modernnek kell lenni mindenestül „Az itt következő kísérlet egy hosszúra méretezett kísérletsorozat első befejezett szakasza. Egy készülő nagyobb könyv első fejezete, amely, miután szándéka és tervezett címe szerint az egész könyv is csupán Bevezetés a modern költészetbe — mintegy a bevezetés bevezetésének is tekinthető” — írta néhány éve Somlyó György a Magvető Gyorsuló idő sorozatában megjelent kötetének bevezetőjében. Azóta megjelent az egész mű is a Gondolat Könyvkiadónál. Címe: Philoktétész sebe — Bevezetés a modern költészetbe. A szerző darázsfészekbe nyúlt, ez kétségtelen. A modernségről több, mint száz esztendeje annyit írtak már, mint talán egyetlen más fogalomról sem. Somlyó, a modern (főleg francia) költészet kiváló ismerője két idézettel kezdi monográfiáját. Az egyik idézet Rimbaud nevezetes Egy évad a pokolban című „költeményéből” való: „Űj virágokat, új csillagokat, új húsokat, új nyelveket akartam felfedezni!” A másik idézet pedig Komjáthy Jenő Szőzafában található: Mert új világ: új hit, új állam, Üj hon, új élet kell nekünk, Új gyönyörök, új fény, új eszmék. Mindent újból kell kezdenünk. Oj napokat látok lobogni, Oj földeket kerengeni. E két névvel és két idézettel a szerző' hajszálpontosan jelöli ki az egyetemes és a magyar lírai modernség két forrásvidékét, monográfiája kiindulópontját a századvég „elátkozott” magyar és nem magyar költőiben lelvén föl. S végigkalauzolja az olvasót Baudelaire-től Ady Endréig, Rimbaud-tól Majakovszkijig, Lautréamont- tól Kassák Lajosig, József Attilától Weöres Sándorig, hogy csak a legfontosabb neveket említsük a listából. S a szerzőnek, aki, mint említettük, a téma egyik legavatottabb magyar szakértője, sikerül a nem könnyű föladat: elegáns (talán túlságosan is az) fölénnyel kezeli a témát, idézetei mindenütt találóak és meggyőzők. Helyszűke miatt itt csak a címlista szerint jelezzük, mi minden található monográfiájában. A már említett s a Gyorsuló idő sorozatban külön is megjelent Bevezetés (Modernnek kell lenni mindenestül...) után a Philoktétész sebe című Közjáték következik mintegy megmagyarázván az ókori allegóriával a monográfia címét: „Kikerül- hetetlenné vált számára, hogy tovább kutassa és tovább fejlessze új vívmányát, amelyre immár nemcsak neki, hanem inkább az egész önmaga-fenyegette emberiségnek múlhatatlanul szüksége van. Azt a (közös) »világnyelvet«, amely egyetlen látható menekvésünk a magány és közöl- hetetlenség Lémnosz-szigetéről, ahol a megoszthatatlan »én« még mindig úgy üszkösödik szavainkban, mint Philoktétész sebe”. A harmadik fejezet címe: Bolond hangszer. (Ez természetesen a „fekete zongora”.) De szó van a fejezetben többek között az Elveszett illúziókról, Platónról és Arisztotelészről, Pascalról és Lautréamont- ról, a „Fekete lyukról” stb. Olvashatunk A rím ártalmairól (Prózára szerelt vers — Versre szerelt próza), Az esztétikai funkció autonóm jellegéről vagy A költészet nyomorúságáról. „Modernnek kell lenni mindenestül” — a XX. század költészetének Pokol-kapujára Radar
