Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - LÁTÓHATÁR - Szergej Zaligin: A művészetnek sok a dolga a földön
az általános és az egyéni egységének kérdése egyébként az író fülében még másként is hangzik: az író számára rendkívül fontos, hogy megértse és érzékelje, hogyan válik az ember önmagához való viszonya a világhoz való viszonnyá. Ha valaki úgy érzi, hogy rettentően megsértették őt, akkor az egész világot igazságtalannak látja. Az analógia alapján elég pontosan elképzelhetjük, milyennek látja a világot a helyzet uraként fellépő ember, a lelkiekben szegény vagy gazdag, az egyszerű és a bonyolult, a közéleti ember is az individualista. S az embernek a többi emberhez való viszonya ismét csak része az egésznek, vagyis része a környező világ egészéhez való viszonyának, de olyan rész, amely az egészet tükrözi. Ha nem lennének ilyen kötelékek, ilyen — ha nem is funkcionális, de legalábbis, korrelatív — függőségek, nehéz elképzelnünk, mi lenne az irodalommal... De hát csak az irodalommal? Az író számára ez az út — az embertől az emberiségig és vissza — a világ befolyásolásának eszköze: ha a műalkotás úgy hatott az olvasóra, hogy az valamilyen mértékben megváltozott, ez azt jelenti, hogy az olvasó számára megváltozott a világ is,, megváltoztak saját létezésének céljai is. Éppen ez az a talaj, amelyen az író és az olvasó összeköttetése megvalósul. Nagyon sajátos összeköttetés ez: a tételek számára nincs benne hely, az olvasó nem szenvedi a tételeket, létezésének számos kérdésére azonban az írótól vár — és megsértődik, ha nem kap — választ. Mihelyt az író figyelmen kívül hagyja a hozzá intézett olvasói kérdéseket, az összeköttetés megszakad. A műalkotás nem közvetlenül megfogalmazott tételekkel tanít, hanem az élet ilyen vagy olyan jelenségeihez való vi:zonyulásával, az írói állásfoglalásokkal. Ha a Háború és békében nem lennének szerzői állásfoglalások, nem lenne benne se- háború, se béke. Varga Erzsébet fordításai
