Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - HOLNAP - Szűcs Adrienne: Magyar irodalmi tankönyvek a két világháború közötti kisebbségi magyar középiskolákban (részlet egy szakdolgozatból)
A szerző utasítása szerint „e hibás alkotású szók közül csak azokat szabad használni, amelyek helyett nincs hibátlan, vagy helyesebb képzésű magyar szó. Ha a hibás alkotású magyar szó helyett van idegen eredetű meghonosodott szó, akkor inkább az utóbbit használjuk. Például iskolát a tanoda, kaszárnyát a laktanya, kristályt a jegec, telefont a távbeszélő helyett”. A magyarosság című fejezetben a szerző kifejti, hogy idegenkedjünk a magyartalan, idegenszerű kifejezések, a „latinosságok” és „németességek” használatától. A hangulatos stíluson azt érti Cvengros, hogy olykor „az író nemcsak értelemre, hanem a képzeletre s az érzelmekre is igyekszik hatni”, azaz élvezetessé akarja tenni stílusát, „gyönyörködtetni” akar. A hangulatos stílus fő tényezőiként (a korabeli stilisztikák alapján) a) a szemléletességet (szóképek szerepe) b) élénkséget (szóalakzatok, gondolatalakzatok) c) jóhangzást (a szavak megválogatása) tárgyalja a szerző. A verstan keretében beszél a ritmusról (a gondolat- és hangritmusról), a magyaros, a klasszikus és a nyugat-európai verselésről is. Az újdonságnak számító nyugat-európai verselésről (verssorok, versszakok bemutatása, akárcsak az előzőekben) viszonylag bőven ír. Kisebb fogyatékossága a fejezetnek, hogy nem emeli ki, nem hangsúlyozza kellőképpen a nyugat-európai verselésnél olyannyira jellemző jambusok szerepét. A Függelékben a különféle polgári ügyiratok (pontosabban: a nyugta, elismervény, kötelezvény, meghatalmazás, utalvány, szerződés, bizonyítvány, folyamodvány) összeállítására, megírására vonatkozó hasznos, gyakorlati tanácsok, illetve hasznosítható konkrét példák találhatók. A középiskola IV. osztályában a stilisztikával párhuzamosan a diákok intenzíven foglalkoztak Arany Toldijával is. Létezett egy, csupán e művet tárgyaló tankönyv, amelyet a polgári iskolák és a gimnáziumok részére adtak ki. Az elbeszélő költemény annak idején bőséges memoriteranyagul szolgált a diákok számára. A tankönyv emellett stilisztikai példatárként is használatos volt. Több stilisztikai definíciót is hozott. A stilisztikai magyarázatok nagy része Lehr Albert közismert Toldi-fejtegetésein, Toldi- magyarázatán alapult. RETORIKA A középiskolák V. osztálya számára írt, a Janchovich Ferenc által szerkesztett, 1925-ben Prágában kiadott Retorika tankönyv a stilisztika tankönyvhöz hasonlóan, induktív módszert érvényesít. Az első részben itt is olvasmányok vannak, majd ezt elméleti rész követi. A szemelvények a következő fejezetekben különülnek el: 1. Leírások 2. Történelmi olvasmányok 3. Értekezések folyó előadásban 4. Beszédek 5. Irányművek 6. Dialógusok 7. Levelek 8. Költemények A közölt egy-egy költemény (kivétel Szabolcska Mihály két verse) Zichy Gézától, Gyulai Páltól, Komócsy Józseftől, Kiss Józseftől, Tolnay Lajostól, Tóth Kálmántól, Petőfi Sándortól és Lévay Józseftől származik. Az elméleti rész a következő három főbb fejezetre oszlik fel: 1. Bevezetés 2. Általános szerkesztéstan 3. Részletes szerkesztéstan: a prózai műfajok Az elméleti rész végeredményben általános irodalomelméleti ismereteket tárgyal. 1. A szerző irodalomnak „az írásba foglalt, általános érdekű, maradandó értékű gondolatok összességét” nevezi. Vagyis az írásba nem foglalt, a szájhagyomány útján terjedő, a romanticizmus korában felkarolt és azóta a valódi értékének Imegfelelően nagyra becsült, értékes népköltészetet, folklórt a szerző figyelmen kívül hagyta. Az
