Irodalmi Szemle, 1984
1984/9 - HOLNAP - Zsemberi Etelka: Itt maradok (vers)
Zsemberi Etelka Egyre kevésbé érdekelnek a túlfűtött hajók, a meggyűrűzött gólyák. Mások ezek az •öreg rögök, a szétszedhetetlen fonalak. Itt kell egyedül maradnom! A reflektoros visszajelzések egy sárga kacsacsőrből a feketébbnél feketébb éjszakáért hápognak, és amikor a redőnyöket is lehúzták már, foszforeszkál a férfi és a nő szeme. Varázslatosak a félelmek is. Mintha belőlünk nőnének és belőlünk táplálkoznának. .Mégis, amikor az oltárra borulunk, megijedünk a saját zörrenésünktől. így élnek bennünk a lassú tolvajok. Én hiszek a tolvajokban, a visszajelzésekben, s méginkább az óraketyegésben. Lehetséges egy új ritmus kialakítása, amely örömre és bánatra egyformán ráillik. Itt kell egyedül maradnom. Látom a lábasokat és látom a fedőket is. Nem cintányérozni akarnak velük, hanem egytől egyig felakasztják őket, hogy amikor nagy széllel jön a Julcsa, csengjenek-bongjanak a feje fölött. Látom a követ a kútkávánál. A kőnek még nem adtak nevet, és ,úgy látszik, már nem is fognak, mert most éppen egy halott ül rajta. Itt kell maradnom a lóügetésekkel, az „önmagamnak önmagámról”—szobraimmal, a nem szükséges és szükséges bástyákkal, a kezüket tördelő asszonyok jajszavával •a szobámban. Meztelen élmények, amelykre nem kívánkozik ruha, mert pucérságukkal teljesek. Itt maradok. JTT MARADOK
