Irodalmi Szemle, 1984

1984/8 - Soóky László: Hidegháború (vers)

SOÖKY LÁSZLÓ

Ballag az úton Michel Bútor, vele szemben talán nem is az úton, Borisz Paszternak poroszkál. Középen találkoznak, lihegnek az igyekezettől. Lehajolnak, megvonják a határvonalat, aztán énekelnek. Szó szót követ. Gyülekezik a közönség. A tranzitvonat, mely körbedohogja a földet, egyre késik. A nótázás után méregerős kávét isznak: termoszból töltik egymásnak. Ö- rült hőség tombol a zimankóban. Aztán elhelyezik a padot, a határon ülnek, egymásnak háttal. Németül beszélnek, természetesen. A közönség tombol, hiszen nem érti. Paszternak meg Bútor erről mit sem tud: a tél húrjain függőlegesen emelkednek, ülve, mint az imént a pádon. Lóbálják a lábukat és néznek hazafelé. Latolgatják a menekülés lehetőségeit, pedig Hazaország már alig látható. A két ív egyre távolodik, más és más golgota felé hajol. Ami még mindig látható: egy szemérmetlen, vak remegés.

Hidegháború