Irodalmi Szemle, 1984
1984/8 - Koncsol László: A zárt jelen, Csak jelbeszéd (versek)
KONCSOL LÄSZLÔ A zárt jelen Kisded csapat a fénylő mag körül Ahol kigyúlt ott ő dereng a lélek s a szétfutók a körbe visszatérnek Terében volt van lesz egybevegyül Előborong az égő most mögül a volt s a lesz — a szögletek az élek a holtsötét a nem-volt és a végzet s gyomron velőn vigyorgó démon ül Majd elmerül a már-nem és a még-nem távol a magtól messze túl a fényen — szemük s hangjuk — mint egy-egy éji tárgy és csak a most dereng a tompa képben a pille lángban ő remeg csak ébren a zárt jelen a pillanat a vágy Csak jelbeszéd Nincs héja Mindent átjár szétsugárzik Nincs-héján át — gömbökben hullám — szétrezeg Árny- s fénycsomók egymásba ömlő végletek Általa s benne látsz míg messziről csak látszik Hívó szelíd szavára földereng a válasz Amit faggat: létével mondja el magát puhán a tárgy — barátnak hallgatag barát Csak néma jelbeszéd: sugárzó mégis árnyas
