Irodalmi Szemle, 1984
1984/8
A Madách Könyv- és Lapkiadó legújabb kiadványaiból a hónap 3 könyvét ajánlja az IRODALMI SZEMLE szerkesztősége Zalabai Zsigmond MINDENEKRŐL SZAMOT ADOK Nem tudom én, minemű édesség vonja az embert, Hogy született földjét el ne felejtse soha... Ovidius, a római költő viaskodott így, jó kétezer éve, e régi-új kérdéssel (...) Keresem hát a választ, a sokféle közül azt, amelyikkel a leginkább azonosulni tudok — írja a szerző könyve kapcsán. Az ősi kérdés egy ősi megválaszolója, egy görög bölcs igazít útba: Nemcsak azt kell vállalni, akik vagyunk, hanem azt is, akik voltunk, és akik lehetnénk. Bolyongva elmúlt századokban, jövőnket szeretném meglelni tehát. Oly módon mégpedig, hogy a múlt Ipolypásztójának kis közösségéről beszélve mánk és holnapunk nagyobb közösségéhez is szólnának szavaim. A lehetnénk végett. Múltismeretben: történelmi tápászkodásokban, „önösszeszedésekben” megedződött mai önmagunk életre hívását, az emberi-közösségi tartás és magatartás holnapi erkölcsének istápolgatását kísérli meg szolgálni ez a könyv. Rócz Olivér A LOTUSZEVÖK FEHÉR SZIGETÉN Rácz Olivér a csehszlovákiai magyar irodalom sokoldalú, sokműfajú képviselője: költő, prőzaíró, verses gyermekmesék és ifjúsági regények szerzője. Műveit nagy műveltséganyag s az ehhez kitűnően igazodó atmoszférateremtő képesség jellemzi. Oj kötete — egzotikumot ígérő címéhez híven — egzotikus országokba: Egyiptomba, Tunéziába, Kubába és Mexikóba kalauzolja el az olvasót. Nem útikönyvről van persze szó: Rácz Olivér szépíró, a rejtelmes, távoli országokban szerzett élményeit, tapasztalatait érdekes, fordulatos, az útirajzszerű leírást és információ átadást a hősök és az emberi helyzetek logikájának alárendelő, vérbeli elbeszélésekben tárja az olvasó elé. Alabón Ferenc FOLYTATÁS ÉS VÁLTOZÁS Fiatal kritikus jelentkezése, sajnos, meglehetősen ritka esemény a szlovákiai magyar irodalomban. Ezért is érdemel különös figyelmet Alabán Ferenc bemutal kozó kötete. A szerző bírálatai, recenziói, tanulmányai az utóbbi években egyre sűrűbben, rendszeresebben olvashatók lapjainkban. írásairól szólva — anfölyek közül az igényesebbek, a hosszabb lélegze- tűek kerültek a kötetbe — két legjellemzőbb vonásukat emelhetjük ki. Az egyik az, hogy Alabán tárgyilagosan, nemzedéki elfogultságtól mentesen igyekszik leírni és vizsgálni a felszabadulás utáni szlovákiai magyar próza és líra jelentősebb alkotásait, illetve írói pályáit. A másik lényeges vonás pedig az, hogy elemzéseiben — de általánosabb, más irodalmakat érintő tanulmányaiban is — elsősorban közösségi és eszmei szempontokat érvényesít, mindig értékelve a művekben kifejeződő világnézetet, az alkotók elkötelezettségét.
