Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - NAPLÓ - Liszka József: Györffy István és Szlovákia

Györffy István további szlovákiai kapcsolatai már a csehszlovákiai magyar főiskolások mozgalmához, a Szent György Körhöz és a belőle kisarjadó Sarlóhoz köthetnek. A néprajzi érdeklődésű „regösdiákok” első, csetlő-botló lépéseit is ő irányította Budapestről — levelezéssel, személyes kapcsolatokkal egyaránt. A Szent György Kör 1927-ben kiadott pályázatának meghirdetéséhez, amelynek tárgya egy kisebbségi magyar falu teljes népi kultúrájának leírása, a kiindulási pontokat többek között ő adta meg a fiataloknak. „Azt hiszem, ez volt a később oly sok változatban kidolgozott magyar szociográfiai kérdőívek őse, s az alapot hozzá a budapesti Néprajzi Múzeum szakembereitől szereztük levél útján. Ha arra gondolok, hogy Györffy Istvánék jó fél évvel később milyen csodálkozással fogadtak, amikor egyedül beültem hozzájuk, s elsőnek választottam szakul a magyar néprajzot, akkor még büszke is lehetek arra, hogy a magyar etnikum ápolását mi, csehszlovákiai magyar fiatalok tűztük először az új nemzedék kulturális napirendjére” — írja visszaemlékezéseiben Balogh Edgár. (Hét próba. Bp., 1981, 54. 1.) Balogh Edgár tanulmányai során később is élvezhette Györffy István támogatását: „1927 decemberében már ott ültem nap nap után Györffy István ideiglenesen átengedett íróasztalánál vagy a Nemzeti Múzeum olvasótermében, s böngésztem a kéziratos forrásanyagot”. A fent említett pályázatra beérkezett két pályamunka elbírálói Solymossy Sándor és Györffy István voltak. Györffy a jobbnak tartott dolgozatról az alábbiakat írta: „Morvay Gyula munkája Tardoskedd községről komoly, tartalmas néprajzi leírás, melynek főérdemét abban látom, hogy a szerző nem a mai, néprajzi szempontból kevésbé érdekes jelenségeket veti papírra, hanem visszanyúl a múltba s inkább az öregebb emberek adatai alapján a régi állapotot igyekszik a tudomány számára megmenteni”. „Megfelelő átdolgozás után” a munka kiadását is javasolta, amit a Szent György Kör is támogatni látszott — a terv azonban sajnos, mégsem valósult meg.

Az 1928-as gombaszögi táborozás meghívóját a budapesti Néprajzi Múzeum folyóirata is közölte. Bátky Zsigmond és Györffy István levelet írtak a regösdiákoknak. A levélben többek között az alábbiak olvashatók: „Ajánlatosnak tartanók, hogy a Szent György Kör munkálkodását

a magyarországi cserkészvezetőséggel is megismertetnék, okulás és követés céljából”. A csehszlovákiai magyar fiatalok kezdeményezése aztán — amint az közismert — követőkre is talált Magyarországon, Erdélyben és a Vajdaságban egyaránt.

Amikor a Sarló 1931-ben kongresszusa alkalmából néprajzi kiállítást rendezett, Györffy Istvánt az első látogatók közt találjuk: „A megnyitón megjelent Györffy István is, a jeles budapesti néprajztudós, s az elismerés, mellyel anyagunkat fogadta, jólesett. Figyelmét főleg a mar- tosi metéléses ruhadísz és az érsekújvári ezüstgombgyűjtemény ragadta meg” — emlékezik vissza Balogh Edgár.

Adalékaim az egész Györffy-életmű szempontjából periférikus jelentőségűek, munkásságának egészéhez azonban ezek is hozzátartoznak. Az alapjában véve konzervatív etnográfus kapcsolata a csehszlovákiai magyar fiatalok haladó mozgalmával, a Sarlóval ugyanis előrejelzi „művelődéspolitikai végrendeletét”, A néphagyomány és a nemzeti művelődés c. művét, amely, figyelembe véve a megjelenés időpontját (1939), sok tekintetben haladó szellemű volt.

Liszka József