Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Üzenet (4.)

(1926. november) a modern magyar zene ünnepeltje, Bartók Béla is. Itt jegyezzük meg, hogy az Oj Auróra rendezésében került sor Budapesten az első szlovákiai magyar irodalmi est megszervezésére is (1930 februárjában), melyen Jankovics Marcell, Sziklay Ferenc, Ölvedi László, Darvas János, Darkó István, Tichy Kálmán, Tamás Lajos, Jarnó József és N. Jaczkó Olga műveit mutatták be. Irodalmi pályadíjai közül az első díjat Ölvedi László nyerte el (1921). Irodalmi érdekességként említhetjük meg, hogy 1925- ben a novellapályázat második díját nyerte el Tamási Áron (Láss világot, aranyom című elbeszélésével), a pályázat első díját Panghy Ignác(!) vágsellyei tollforgató Elkésett dolmány című elbeszélése érdemelte ki.

A kassai Kazinczy Társaság — Sziklay Ferenc irányításával — a hagyományőrző és közönségtoborzó szerepre, tehát az irodalom extenzív feladatai helyett az intenzívekre, a kisebbségi irodalom megszervezésére helyezte a fő súlyt. A Társaság jubileumi évében (1923) megkísérlik az irodalmi élet rendszerbe foglalását, az irodalmi egyesületek hozzájárulásával a Társaság országos irodalmi egyesületté alakult át, amelynek tagjai voltak a „szerte az országban író (és írogató, értékesebb kultúrmunkások”. A Társaság Írásban leadott szavazatok alapján próbálja megteremteni az írói katasztert. A hatóságok azonban az országos jellegű irodalmi egyesület működését nem engedélyezték. Ezt követően a Társaság 1927 tavaszán Tátraszéplakon alakított írói szakosztályt. (Egy évvel korábban a trencsánteplici írógyűlésen egyébként már összeállították 208 „toll- forgatő” listáját.) A Társaság írói szakosztályához Földes Sándor és Telek A. Sándor nem csatlakozott. Az írók számbavétele elsősorban a Kazinczy Társaság meginduló könyvkiadói tevékenységében jelenthetett később hasznos eligazítást.

A komáromi Jókai Egyesület, mely a harmadik legnagyobb szlovákiai egyesületnek számított, a Jókai-ünnepségekre kiírt pályázataival, ünnepségek szervezésével, valamint a csehszlovákiai magyar írók és művészek bemutatásával hívta fel magára a figyelmet. A lévai Casino — mely még a Bach-korszak idején alakult — ugyancsak élénk kulturális tevékenységet fejtett ki. Szívesen látogattak ide az írók és költők, s a lévai találkozás emlékét Szántó György is megörökítette Fekete éveim című művében. Mécs László és Győry Dezső is itt mutatkozott be a közönségnek. A Casino munkáját Schubert Tódor irányította. Losoncon az akkoriban ott élő Simándy Pál, Darkó István, Győry Dezső és Komlós Aladár, valamint a közelben tanítóskodó Farkas István kezdeményezésére 1923-ban alakult meg a Madách-kör. Simándy Pál 1925-ben írói tömörülést tervezett, majd Szabad Egyetemet alakítanak a különböző világnézetű személyek alkalmi összefogására. A Szabad Egyetem a kor izgató kérdéseire kereste: a választ. 1921—1922-ben 'például A nyugati kultúra fészkei, A modern vers problémája, Az új magyar lírikusok, Petőfitől Adyig, Zeneesztétikai problémák stb. voltak műsoron. Kultúrtörténeti szempontból érdemes megjegyezni, hogy a szláv—magyar közeledés igénye már az első években jelentkezett. A losonci Szabad Egyetemen előadások hangzanak el Ľ. Štúr, M. Húrban, Sv. H. Vajanský és M. Kukučín szlovák írók munkásságáról. Az indulást követő szélcsend esztendei után — és ez már a következő korszak felé mutat — Losoncon jelenik meg a kisebbségi magyar ifjúság szempontjából sok évig fórumot jelentő A Mi Lapunk című folyóirat is, Scherer Lajos tanár szerkesztésében. Ennek megszűnte után Losonczi Sándor, Darkó István és Sándor László Figyelő címen kísérletezik tartalmas, élénk társadalmi és irodalmi hetilap kiadásával. A folyóirat sok ismert írót és újságírót megnyert munkatársának (Darvas János, Egri Viktor, Farkas István, Gömöry János, Ilku Pál, Kovács Endre, Morvay Gyula, Szalatnai Rezső, Sziklay László, Tamás Mihály, Vass László stb.), és vitákat szervezett a kisebbségi irodalom problémáiról.

Az egyes irodalmi körök, társaságok tevékenységéhez kezdettől fogva nagy reményeket fűztek. „Erősen meg vagyok győződve róla — írta Flachbarth Ernő az Oj Aurórában (Kulturális problémáink, 1927) —, hogy ha a pozsonyi Toldy Kör, a kassai Kazinczy Társaság, az ungvári Dugonits Egyesület, a lévai Reviczky Társaság és az eperjesi Széchenyi Kör körül csoportosuló elemek egyszer azzal a szilárd elhatározással ülnek össze, hogy a csehszlovákiai magyarság legfelsőbb irodalmi fórumát megteremtsék, úgy ennek feltétlenül létre; is kell jönnie.” A konzervatív nézetek és visszahúzó tendenciák ellenére ezek az irodalmi körök jelentős mértékben segítették — pályadíjak kiírásával, irodalmi estek szervezésével stb. — az induló irodalmi élet kibontakozását, s jelentős segítséget nyújtottak a műkedvelő színjátszó és dalos mozgalmak szervezésé