Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Gyóni Géza

Ekkor írja egyetlen olyan versét, mely félreérthetetlenül Pozsonyről és az iránta érzett háláról szól: Egy-két tavaszi estnek Omló bordóbársonya, Mely itt hullt homlokomra Reviczky ligetében, Jő emléktakaró még Hideg estén a szívre, S tán egy-két könnyed is érzem. Köszönöm, városom, Vén Duna szeretője, Te busásan fizettél Pár búcsus alkonyaton. S most — messzi városokba! Ö melyik ád még ennyit! Sebaj, mehetünk, vonatom. Pozsony elhagyása és a világháború kitörése közötti időben csak egy verskötete jelent meg Győninak: a Szomorú szemmel 1909-ben 1914 nyarán már össze volt álllít- va az Élet szeretője című kötete, de ez a háborús körülmények miatt csak 1917-ben jelent meg. Ezek a köteteik — néhány vers kivételével — nem mutatnak észreve­hetőbb művészi fejlődést, és ugyanazt mondani a fronton írt militarista versekről is, melyekből az ostromolt Przemyálben még 1914-ben készült el a Lengyel mezükön, tábortűz mellett című kötet. Ez ottani gyors utánnyomásaival együtt tízezer példányban jelent meg. Ezt a kötetet aztán 1915 és p.917 között négy bővített kiadásban Buda­pesten is megjelentették és 1915-ben német fordítás is készült belőle (Auf Polnischen Fluren, am Lagerjeuer, Dresden). Gyóni költészetében a nagy művészi változást a Przemyálben írt Csak egy éjszakára... jelentette, mely —angol, német, olasz, szlovén, finn és szlovák fordításai révén — a költő nevét külföldön is ismertté tette. Szlovákra ketten is lefordították: Stefan Krčméry és Július Lauštiak. A magyar költészet lelkes rajongója, Emil Boleslav Lukáč a Cézár, én megyekőt ültette át szlovák nyelvre. A Przemyálben és a hadifogságban írt háborúellenes /Gyóni-versek egy része már 1916-ban két kiadásban megjelent Budapesten, Levelek a Kálváriáról és más költemé­nyek címen. Ezt a kötetet Rákosi Jenőék már természetesen nagy megütközéssel fogad­ták és elhallgatták. Ellenségessé vált magatartásuknak bizonyára része volt abban is, hogy az osztrák—magyar és orosz rokkant-cserékből Gyóni kimaradt. 1916-ban Krasznojarszkban írt Gőgös Hunniában című versében kemény ítéletet mondott a „vers-gyilkos kufárok”-ről, akik után miután kihasználták, kövekkel dobálták meg őt: Gőgös Hunniában De olcsó az ének! Még haza sem értem, Hajlékot se kértem, S már elküldenének. Mucsai magyarnál Mert nagyobbat mertem, Szememre ki hányja? Mágnások lakája Nyelvet ölt megettem. Kinek kellett babér? Kinek kellett bankó? Hisz én odalöktem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom