Irodalmi Szemle, 1984
1984/7 - ÉLŐ MÚLT - Turczel Lajos: Gyóni Géza
II. A továbbiakban végigtekintünk Gyóni emberi és költői életútján, s közben aprólékos figyelmet szentelünk pozsonyi kapcsolatainak. Gyóni életrajzát egykori tanulótársa, Gyúrói Nagy Lajos írta meg, pozsonyi kapcsolataival pedig Szalatnai Rezső foglalkozott az Arcképek, háttérben hegyekkel című könyvében. A két háború közti csehszlovákiai magyar sajtóban mások is gyakran felidézték a költő pozsonyi vonatkozásait, s e tekintetben a legrészletesebb ismertetést Rehorovszky Jenő írta a Magyar Hírlap 1942. május 24-i számában. A költő eredeti neve Achim volt, s békéscsabai származású családja közeli rokonságában volt az agrárszocialista mozgalom híres alakjával, Áchim Andrással. A pozsonyi kapcsolatokat már a költő apja, Achim Mihály megteremtette. 1875-től 1877-ig az itteni Evangélikus Teológián tanult és 1878 novemberében Pozsonyban kötött házasságot egy helybeli iskolamester leányával, Bekker Gizellával. A Bekker családnak a városban kiterjedt rokonsága volt, s valószínű, hogy ma is élnek itt leszármazottjai. A költő 1884. június '25-én született a Pest megyei Gyón községben, ahol apja evangélikus lelkész volt. Költői nevét később a szülőfalujától kölcsönözte s először a Pozsonyban megjelent Versek című kötetének címlapján használta. Pozsonyba a gimnáziumi tanulmányok elvégzése után jött. Apjához hasonlóan a Konvent utcai Evangélikus Teológiára iratkozott be 1902 szeptemberében. Mivel akkor már költői ambíciók fűtötték, a tanulást meglehetősen elhanyagolta. Hamarosan kapcsolatba került a tekintélyes helyi újságnak, a Magyarországi Híradónak szerkesztőségével, ahol 1903 áprilisában felvették őt korrektornak. Ebben az újságban 1903 és 1905 között kb. 30 verse és 50 cikke jelent meg. Gyóni költészete tehát Pozsonyban bontakozott ki. Itt írt verseit a „pozsonyi piros notesz”-nek nevezett füzetébe tisztázta le, élénk kapcsolatban volt a város kulturális életével, a Teológia ünnepélyein és a Toldy Kör rendezvényein a saját verseit szavalta. Az imponáló megjelenésű és a szórakozást, mulatozást kedvelő fiatalember a teológus- és újságírótársak körében közkedveltségnek örvendett, s iegyik legjobb barátja a későbbi neves pozsonyi lapszerkesztő, író és kultúraterjesztő, Jankó Zoltán volt. Versek című első kötetének megjelenését az akkori szokás szerint előfizetői ívek aláírásával barátok és pártfogók tették lehetővé, s a kötet 1904-ben, a költő huszadik életévében a Wigand nyomda kiadásában jelent meg. A sikeres 1904-es esztendő elején Gyóni életében egy majdnem végzetessé vált esemény is lejátszódott. Január 24-én a kollégiumi szobájában mellbe lőtte magát, de szerencsére a golyó a szíveit nem sértette meg. Az öngyilkossági kísérlet városszerte nagy megdöbbenést keltett, sokan szerelmi okokra gondoltak, de hamarosan kiderült, hogy Gyóni valamelyik szerkesztőségi vagy társaságbeli vetélytársával úgynevezett amerikai párbajt vívott. A párbajnak ezt a különös, ijesztően hazárd válfaját a magyar olvasók a Jókai-regényekből, főleg a Mire megvénülünkből ismerik. Gyóni (illetve akkor még csak: Achim) Géza eseténél is regénybe illő fordulatok történtek, amelyekről a sajtó így számolt be: „Pozsonyba érkezett Achim Mihály gyóni evangélikus lelkész és fiának asztalán két levelet talált. Az egyiket Pozsonyban, a vasúti postán bélyegezték le január 22-én délután 3 órakor. A címzés nyomott formára rajzolt betűkkel a következő volt: Achim Géza Pozsony, Theologia. Benne egyetlen szó: Emlékezzl Nyilvánvaló, hogy amerikai párbaj az öngyilkossági kísérlet oka, és bizonyos, hogy Pozsonyban köztünk jár az a hitvány és gaz lélek, aki embertelenül, de a névtelenség jóleső köpenye alól gyáván éhezett egy szerencsétlen fiatalember életére. Január 25-én délután hét órakor hasonló írással egy másik levelet adtak föl, ezzel a szöveggel: Elég, ne fizess! A rendőrség mind a két levelet lefoglalta.” (Áchim Géza fekete golyójához. Nyugatmagyarországi Híradó, 1904. január 29.) A költő az orvosi kezelés befejezése után három hónapig anyai nagybátyjának, Bekker Ede kereskedőnek Széplak utcai házában lábadozott. Tette miatt a Teológiáról kizárták, de az új tanév elején, szeptemberben visszafogadták. 1904 végén aztán önként kilépett. Öngyilkossági kísérletét egy későbbi versében, A halál apródjában megénekelte. Itt az amerikai párbajról nem esik szó, a tett okaként az életkedv átmeneti elvesztése szerepel:
