Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - LÁTÓHATÁR - Ján Ondruš: Epeállapot (vers, részlet)

A HELYEMEN,

ÍME, A HALÁL,

AZ ÉN IDŐMBEN,

ÍME, AZ EPE,

amikor halálos a szem felnyitása, halálos az ujjak pattintása, amikor élő a megtántorodás, halálos a sóhaj, élő a szemfedő elhelyezése, élő a szögbe lépés, halálos a hajszálak kiszaggatása,

A HELYEMEN BEVÁGTAK EGY FEJSZÉT,

AZ ÉN IDŐMBEN FEJJEL LEFELÉ UGRÁLTAK,

A HELYEMEN ODAVÁGTAK EGY TÉGLÁT,

AZ ÉN IDŐMBEN ÜRÜLÉKET KENTEK SZÉT,

A HELYEMEN, AZ ÉN IDŐMBEN,

DRÓTTAL KÖTÖZTEK, KORBÁCCSAL ÜTLEGELTEK, KÉT SUGÁRBAN VIZELTEK BELE AZ ARCBA,

ím, kiterítve fekszik már a hold alatti holt, s nőnek már a körmei és alábukik a hold, majd újra kél és újra nőnek a körmök, egyre több a köröm, miként a tökmaghéj, amit fölkavar és széthord a szél, de Paulus

visszafújja mind és ezt motyogja maga elé:

Meneküljetek!, Meneküljetek!,

EZ A RONGY ALAKJA,

EZ A KUTYA SZELLEME,

EZ A WC SZELLEME,

EZ A PATKÁNY LÉTPONTJA,

EZ AZ ARCRA BUKÁS ÁLLAPOTA,

és nő a fog és növekszik a hold, lenyugszik és újra nő, már egy rakás fog van itt, felgyülemlenek és a legfelsők megindulnak lefelé, akár ha napraforgómagok lennének, de a belsejükben nincs semmi, üveghangjuk van és Paulus egyik tenyeréből a másikba csurgatja, majd feltöri őket és vihorászik: Maradjatok!, Maradjatok!,

ÍME, A HALÁL KETTŐNK KÖZÖTT,

ÍME, A HALÁL KÖZTEM ÉS KÖZTEM,