Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - Barak László: Vigasz, Kör (versek)

BARAK LÁSZLÓ

Vigasz

„és láttam, éppen a hallatlan rózsa s az állam fontosságán eltöprengve, fejem fölött az ég nagy vigaszát“

Thomas Rosenlöcher

Hallom, a lét mint csörömpöl egy másik idő gyomrában.

Ha a költő sokáig él együtt

valakikkel,

megváltozik minden

aki

és

ami,

látja a múlt vigaszát

és vigasztalanságát,

érzi, hogy voltaképp nem is ő,

hanem a töprengés elégül ki,

amelynek határaival együtt nő

az állam rózsája,

a rózsa hal (1) hatatlan állama ...

Néhány arasszal a létezés fölött,

vagy akár alatta,

annyi valóság épül,

amennyi akar;

és persze az értelmezések

számtalan rózsája nyílik.

Ez mind nagy vigasz.

Mindegy,

hogy a fontosság,

avagy a fölöslegesség vigasza-e .

Kör

Talán valóban minden bennünket szolgálna, ha nem lennénk szolgái mindannak, ami bennünket szolgál.

Az ember nem gondolna senkire, járná a maga útját, ha senki nem gondolna az emberre, s járná a maga útját.

Ám az istenek

szabásmintákkal látnak el bennünket