Irodalmi Szemle, 1984

1984/7 - Koncsol László: Szeptember 20. (vers)

Ültünk az elsötétítésben, lehúzott lámpabél körül, a nyári konyha mélyén.

A gazda az udvaron ügyelt,

mert tömve volt a falunk a visszavonulókkal.

Volt aki sírt, volt aki bizakodott.

Én, a nyolcéves, kártyavárakat építettem az asztalon,

s aligha vették észre,

hogy e jelben s általam üzen a jövendő.

A gazda dörömbölt a zárt ajtón:

— Nézzétek! Csap fölött égnek a Sztálin-gyertyák! —

Elfújtuk a lámpát, kitódultunk a morajba,

de izgalmamban semmit se láttam.

Igaz, hallottam a távoli bombák robaját.

Ekkor történt, hogy váratlanul éles nappali fény támadt.

Ez volt falunk fölött az első Sztálin-gyertya.

— Vissza a házba! —

Pár puskalövés, majd újabb kiáltás:

— Gyorsan a pincébe! A gyertyákat szétlőtték. —

Nyilván ez lett a vesztünk: valaki,

nem a tapasztalt németek, hanem, mondják, egy ostoba csendőr, lelőtte őket,

s ebből látták odafönt, hogy van mit bombázniuk.

Loholtunk, ki hogy bírt.

Veszélyben akkor maradtam legelőször magamra: szüléimét űzte az életösztön, s rólam megfeledkeztek.

Magam a vaksötét idegen portán,

bukdácsolva fölfelé,

nem az irányt, inkább az eget figyelve,

mint gyilkosát, a siklót a béka,

talán még nyüszítve is, mint a béka,

legalább lélekben —

mondom, az eget,

ahol éppen egy hosszú foszforcsíkot vont egy gép pontosan a falunk köré.

Behatárolt, mint műtét előtt a sebész a kivágandó gócot,

mint a kivégző osztag parancsnoka a szervet, amelybe célozni kell,

mint az asztalos a fűrész irányát.

Egy-két korábbi halálfélelmes éjszakát kivéve, mondom, ekkor szakadt rám legelőször a teljes, halálos magány, szemben az égi csíkkal.

Csak jó sokára buktam be a pinceajtón,

s mihelyt bebuktam,

már sivított is az első bomba,

s elszabadult a kárhozat,

azaz:

„A hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegőégre; és nagy szózat jőve ki a mennyei templomból a királyiszéktől, a mely ezt mondja vala: Meglett!

És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások; és lön nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek a földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy ..