Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Jarábik Gabriella: Bábjáték és a gyermek életkori sajátosságai
a. Mindezek közben szükséges, hogy a gyermekben kialakuljon egy — bármennyire- homályos — kép az őt körülvevő világról. Eleinte csak anyja mellett érzett igazi védettséget és biztonságot, de lassanként bizalommal kell fordulnia a többi emberhez is. Személyiségének harmonikus kialakulása azt követeli meg, hogy e kezdeti világról és emberekről minél bizalomtelibb, derűlátóbb legyen: a gyermek érezze, hogy a világ jő, amelybe érdemes felnőnie. A felsorolt hat élethelyzet közül az első — az anyától való elszakadás, a kezdeti önállósodás zavartalanásga — elsősorban az anyán, az anya és gyermek addigi és- további kapcsolatán múlik. A többi öt — tehát a kiút a felnőttek hatalmasságának és- az ő kicsiségének kínzó ellentétéből, az énközpontúság feladása, az egészséges éntudat kialakítása, a kibontakozó akarattal együttjárő dacreakciók olyan elintézése, hogy abból se a felnőttek elleni harag, se túlzott bűntudat ne maradjon vissza, és végül a gyermek bizalommal és opitimizmussal teli világképének kialakulása — sok tényezőtől függ, de mindegyik megoldásában hatalmas segítőtársa lehet a gyermeknek a játék és a mese, és a kettő összekapcsolása, mondhatnők szlve-lelke — a báb. Talán különös, hogy ennyit foglalkoztam a báb személyiség formáló hatásával anélkül, hogy a legismertebbről, a báb esztétikai nevelő hatásáról szóltam volna. Tudjuk: a báb úgy neveli a gyermeket, hogy egy korszerű, a valóságot nem másoló, hanem annak lényegét kifejező művészettel hozza őt kapcsolatba. De vajon alkalmas-e a 6 éven aluli gyermek az általunk esztétikainak nevezett élmények befogadására? Szóltunk már a 3—6 éves gyermekek életkori sajátosságairól, de nem szóitunk az adottságaikról. Melyek tehát azok az adottságok, amelyek a 3—6. életév közötti kort az esztétikai nevelésre alkalmassá teszik? 1. A hat éven aluli gyermek rendkívüli érdeklődése a tárgyi világ iránt, a dolgokat szinte minden érzékével magáévá akarja tenni. 2. A megismerési folyamatok erősen konkrét, képekhez, hangokhoz kötött volta. A kisgyermek képekben emlékezik, képekben gondolkozik, fogalmai konkrét képekhez tapadnak. Színek, hangok, szavak érzéki öröme — a művészet nyersanyaga — többé soha életében nem áll hozzá ilyen közel. 3. Mozgás- és cselekvésvágya képessé teszi őt minden ritmus követésére és átélésére, ezt az átélést az ismétlési tendencia is megkönnyíti. 4. Nagyfokú érzékissége, egész lényének érzelmi telítettsége éppoly fogékonnyá teszi az érzelmek szélsőségeinek és szélsőséges változásainak, mint finomabb árnyalatainak átélésére. 5. Képzeletének mozgékonysága, amely, mint tudjuk, tapasztalatszegénységből, a természeti erők nem ismeréséből fakad, a gyermeket azon játék hálás élvezőjévé teszi, amely a művészet eszközeivel választja szét és rendezi ismét egységbe a valóság elemeit. A fent említett adottságok a 3—6 éves kort az esztétikai nevelésre optimálisan alkalmassá teszik, viszont esztétikai nevelés nincs önmagában, mint ahogy az esztétikum sem különíthető el az őt hordozó objektív valóságtól. Az óvodában is nevelési folyamatról beszélünk, amelynek általában tendenciája szerint a tapasztalat, általánosítás, gyakorlás, illetve gyakorlati alkalmazás vezeti el a gyermeket egy alacsonyabb neveltségi szintről egy magasabb neveltségi szintre, azaz aktív közreműködésükkel személyiségük sokoldalú kialakulása kezdődik el. Tehát a személyiség formálása egyformán igénybe veszi a tapasztalati, értelmi és esztétikai utat a nevelés valamennyi fő feladatának megoldásában. Így nem különíthető el az esztétikai nevelés az erkölcsi, értelmi stb. nevelési feladatoktól, de nem is szűkíthető le a művészeti tárgyak vonalára. A bábozás, amely a gyermek esztétikai élményének egyik lényeges forrása, az óvodában kezdődik. Ez az egyedüli terület, ahol a gyermek az óvodában előzetes tapasztalatok nélkül indul el. Az óvónő ismerteti és szeretteti meg a gyermekkel a bábot. Az óvodai bábozás a három év folyamán nagy változásokon megy keresztül, de alapjában véve két formában mindvégig megmarad. Egyrészt esztétikai hatáskeltőként oktatási-nevelési feladatok megoldásában segít, másrészt színházi élményt nyújtó formává teljesedik ki. Ezzel párhuzamosan alakul ki a gyermek kapcsolata a bábbal, egyedül, majd társaival aktív bábjátékot folytat. E hármas jelleg összeszövődése és fejlődése szolgálja legintenzívebben az esztétikai nevelés óvodai megvalósulását.
