Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - ÉLŐ MÚLT - Szeberényi Zoltán: Magyar gyermek- és ifjúsági irodalom Csehszlovákiában
MAGYAR GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM CSEHSZLOVÁKIÁBAN A csehszlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági irodalom fejlődésében két szakaszt különböztetünk meg: a két háború közötti időszakot és a felszabadulás utáni korszakot. 1. A két háború közötti időszakban a csehszlovákiai magyar gyermekirodalom fejlődésének egyik alapvető feltétele a megfelelő sajtó. 1918—1938 között Csehszlovákiában számos magyar gyermek- és ifjúsági lap jelent meg: zömmel rövid életű és alacsony színvonalú. Néhány kivétellel csak az egyházak által kiadott lapok voltak hosszabb életűek: pl. a katolikus Szívgárda (1923—1933), az evangélikus Orgonaszó (1927—1938). A hosszabb ideig fennálló lapok közül kiemelkedik a katolikus szellemiségű cserkész- és diákfolyóirat, a Tábortűz (1929—1938) és a Szivárvány (1929—1938). Az utóbbi 1935-től a csehszlovákiai magyar iskolarádió hivatalos lapja volt, mérsékelten haladó, nemzeti beállítottságú tartalommal. Népszerűségét főként Harmos Károly, komáromi festőművész hangulatos és jó pedagógiai érzékkel művelt illusztrációinak köszönheti. Irodalmi szempontból a losonci A Mi Lapunk című folyóirat volt a legjelentősebb. Scherer Lajos szerkesztette, Tamás Lajos költő közreműködésével. Jelentősége akkor nőtt meg, amikor a Sarló fiataljai kezdtek publikálni benne. Itt jelent meg Móricz Zsigmond sokat idézett írása: a Gyalogolni jó (1927). Ez a lelkes hangú visszaemlékezés indította útjukra a falujáró cserkész fiatalokat. A kommunista párt sajtószervei közül főként két jelentősebb, az ifjúmunkásoknak szánt folyóirat-kísérletet említhetünk: az Ifjú Gárdát (1920—1921), amelyet a szociáldemokrata párt balszárnya adott ki, s az Ifjú Előret, amely Pozsonyban (1929) és Prágában (1930) jelent meg. Az Ifjú Gárda főként politikai kérdésekkel: a cserkészmozgalommal, a tanoncok helyzetével stb. foglalkozott, de időnként gyermekmeséket is közölt. Az Ifjú Előre a serdülő korú ifjúmunkások számára készült, irodalommal, tudománnyal, a technika kérdéseivel, sporttal stb. foglalkozott. A két háború közötti időszak sajátos műfaja volt a szociális mese. Az osztályharc hívta életre, a proletárirodalom és -sajtó kedvelt műfaja volt. A nyíltan szocialista és kommunista eszmék terjesztését a burzsoá cenzúra kíméletlenül üldözte, ezért olyan műfajokat kellett kialakítani, melyek burkoltan, áttételesen fejezték ki mondanivalójukat. A szociális mese a gyermekirodalom eszközeivel a felnőttekhez szólt, de a gyermekek is megértették. Alcímükben többnyire, „mesék mindenkinek” megjelöléssel utaltak küldetésükre. A műfaj legjobb művelői a magyar emigráns írók soraiból kerültek ki. A leggyakrabban Balázs Béla, Mácza János, Szucsich Mária és Kaczér Illés nevével találkoztak a szocialista sajtó olvasói. Különösen az utóbbi két szerző tevékenysége érdemel figyelmet. Kaczér Illés 1937-ben külön füzetben is megjelentette meséit: Kőtojásból kőmadár és Gödölyét, gödölyét címmel. Az első egy antifasiszta mesesorozat, amelynek főhősében, Márványcinegében Hitlert karikírozza sikeresen. A második kötet a címadó íráson kívül öt szociális mesét tartalmaz: Aztán; Erre és Nahát; Tepsitalp király; Öriáslátó; Mese a szomorú repülőgépről; Mit látott Ramorfu Nincstovábbországban? Ezekben az írásokban sikeresen ötvözi a szerző a népmese Szeberényi Zoltán (Rövid áttekintésj
