Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - Finta László: A lusta királyság (mesejáték]
LUSTÁCIUSZ (A vesszőt suhogtatja.) Hegyeket nem kell, de egy kis földet a virágoknak, bokroknak ... Mint eddig ... És persze fát a palotának, télire ... FENE GRÖFJA A tetőt is illenék megjavítani, mert becsorog... De hol vannak? (Pacához) Hol van a királykisasszony? PACA MESTER (A lugas felé néz.) Épp itt jönnek, Ä királyfival... (Meghajolnak.) Hódolatunk a királyi gyermekeknek ... Ä (Dubi-Dubihoz) Apám, igaz, hogy Csecsebecse férjhez megy? CSECSEBECSE (Fejére üt a vesszővel, melyet Lustáciusz kezéből kap ki. Kergetőznek ... Csecsebecse függőhintára ül, és hintázik.) Paca mester már vőlegényt is talált nekem. Igaz, Pacácska? Az Álmost! (Nevet.) DUBI-DUBI (Szörnyű pilantást vet Pacára, aki ijedtében megmerevedik.) Viccelt, bize- nyára! Rossz vicc, biztosíthatlak. BOMBA, KARTÁCS (Marcit hozzák rövid láncon.) DUBI-DUBI (Marcihoz) Mielőtt éhen halsz a várpincében, megnézheted, mit mertél ócsárolni. (Gúnyosan) Ezermester! LUSTÁCIUSZ (Csecséhez) Odaadná felséges kisasszonyom azt a vesszőt? Vigyázni kell rá!... Nem játékszer. (Elveszi.) FENE GRÖFJA (Már türelmetlen.) Lárifári! Álmos, nem Álmos! Mind egyforma a férj néhány év múlva ... Miért ne? Hasznunk lehetne belőle! ÁLMOS (Észrevétlenül érkezett, és a beszélgetés egy részét akaratlanul hallotta.) Miféle rossz vicc? Miféle haszon? Én virágot szedtem a kisasszonykának. Tessék. (Átadja a virágcsokrot.) CSECSEBECSE (ijedten) Köszönöm, Álmos. Én nem akartam viccelni... LUSTÁCIUSZ (Álmoshoz) Hallottad, Álmos! A kisasszonyka nem viccel! Most pedig... Neki a kapálásnak, vagy ... ÁLMOS (Megérti a cselt.) Vagy? Vagy mi történhet? Mondja csak végig! Hallja? PACA MESTER (remegve) Arról van szó, Álmos, hogy a kisasszonyka kedvéért vállalnod kellene megint... jó kedvvel... a munkát. ÁLMOS Munkát bármikor és bármilyet. De a vesszőt.. . már nem! Azt nem! Az nem volt az egyezségben! DUBI-DUBI (vészjóslón) Csecsebecse... Most nagyon vigyázz, mit mondasz!... MARCI (Csecsebecséhez) Kisasszonyka, mondja szépen, amit apuka hallani akar! Legyen jó kislány... Amilyen maszatos a sok piperétől, még talán örülhetne is, hogy olyan derék fiút kap, mint Álmos! CSECSEBECSE (Fúj, prüszköl Marcira.) Mit merészel? Kicsoda maga egyáltalán, hogy a király lányával így mer ... MARCI (Mosolyog.) Hármat találhat. De hogy lusta nem vagyok, az biztos. Nekem bizony ilyen maszatos képű lány nem kellene ... És Álmos helyében jól meggondolnám ... CSECSEBECSE (Nagyon zavart.) Álmos... Nem tudom... Nem kérhetek tőled semmit ... amit magad nem akarsz. ÁLMOS Tudja-e a kisasszony, mit jelentett nekem, hogy az előbb... Hogy elfogadta a virágokat... Nekem az többet jelent... Nem szavalok én itten, mint ezek . .. Ám legyen! Dógozok tovább, hogy a kisasszonykáék, meg mindenki... Legyen, ahogy eddig vót. Bánom is én . .. Csak a virágot fogadja el mindég ... CSECSEBECSE (lesütött fejjel, talán könnyekkel) Elfogadom Álmos, elfogadom. LUSTÁCIUSZ Elég a csicsergésből! Készüljön mindenki! Hahó! Itt a csoda! Gondoljatok arra, amit a legjobban kívántok. Most, hogy három napja éheztünk, remélem, ízlik mindenkinek. Jó étvágyat! Álmos! Az ásót! A kapát! A vesszőt! Most! Álmos ásni kezd, majd kapál. Lustáciusz a hátán táncoltatja a vesszőt, hasztalan. Az egész társaság behunyt szemmel, tátott szájjal várja a sült galambot. Hiába. Csak Klitty-Klatty és Marci dőlnek jobbra-balra a nevetéstől. FÜGGÖNY (A mesejáték Második felvonását szeptemberi számunkban közöljük.)
