Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - Finta László: A lusta királyság (mesejáték]
CSECSEBECSE Látod, milyen nevetséges vagy? (Hamisan mosolyog.] Ügy érzem, hogyha... egyszer... talán... férjhez mennék, elhagyna minden lustaságom!... (Kuncog./ PACA MESTER így van hát! ... De hiszen ez nagyszerű! Országunk egyetlen szorgalmas férfia, Almos, halálosan szerelmes felségedbe! A verebek is csiripelik! CSECSEBECSE Almos? PACA MESTER A szerelembe betegedett bele. Szegény fiú, nagyon rossz bőrben van, mert felséged észre sem veszi öt. CSECSEBECSE Észrevettem, hogy bámul. Mindig csak bámul. De nem szólt egy szót sem. PACA MESTER Bátorítania kellene felségednek ... CSECSEBECSE (Irul-pirul./ Bolondos vagy, Paca. Még hogy én és Almos... Kitaláltad az egészet. Különben sem így képzelem... (Zavarában) Most már elég! A (Izeg-mozog a polcon.) Csecsebecse, én nem értek ehhez, de azt hiszem, a mesternek igaza van. Ezt a mókát nem szabad kihagyni. El kell kezdened valamikor!... Egy esküvői lakoma! ... Oh! . . . PACA MESTER Ha felséged megengedné, most idehívnám Almost, hogy kifejezhesse az érzéseit... A hódolatát. CSECSEBECSE (Pirul.) Hogy képzeled? Hogy én? ... Hogy nekem? ... PACA MESTER Mindig jó tanácsosa voltam felségednek! . . . CSECSEBECSE Tehát erre ment ki ez az analógia ... Ez a . . . PACA MESTER Anatómia, felség. Rohanok, felség. Boldog vagyok, felség!... (Elrohan.) CSECSEBECSE Nem értem, hogy miért ő a boldog... A (Vigyorog.) Ö is örül a lakomának. 2. jelenet PACA MESTER (Maga előtt tuszkolja Álmost.) Itt vagyunk, felség. (Álmosnak, halkan.) Hajolj meg, tuskó... (Szertartásosan) Almos a legmélyebb hódolatát akarja kifejezni, egyben azt a meggyőződését, hogy felségednél szebb királyleány nincs széles e világon. így van, Almos? ALMOS Éhe. CSECSEBECSE (A piperékkel kenceficén magát; groteszk.) Öh, ez Almos! Te vagy az? (kacéran) Hogy vagy? ALMOS (Hülye, de jószívű.) Má jobban, ha magát látom. És maga? CSECSEBECSE (Cicomázza magát, alig figyel oda.) Paca, mondd csak, jól áll nekem ez a mütyür? PACA MESTER (Böködi Álmost.) Lenyűgöző, felség. (Suttogva) Dicsérd meg, te mulya! ÁLMOS Izé... Hehe... (Pacához) Milyen? PACA MESTER (Suttog.) Végtelenül bájos! Jól áll kegyelmességednek. ÁLMOS (Csecséhez) Kegyelmed itten jót áll a bájos végtelenségig. Izé... Ittenséges jókegyelmesség. Végtelenségessen agyonnyűgözött engem itten. (Pacához, hangosan.) Na, ügyi! PACA MESTER A betegség miatt kissé nehezen fejezi ki magát, de eredeti fiú. CSECSEBECSE örülök, Álmos, hogy tetszem neked. ÁLMOS Örül... Hehe ... Hát, mindgyá gondótam. Izé . .. Mondom, begyüvök, oszt örűni fog. PACA MESTER (Suttog.) Régóta figyelem kegyelmedet. Meggyőződésem, hogy csinossága csak a virágokéhoz hasonlítható. Mennyi örömöt jelent számomra, ha közelében lehetek. CSECSEBECSE Mit suttognak maguk ketten? ÁLMOS Hát a Paca mester aszongya, hogy régóta figyel engemet, merhogy aszongya, olyan vagyok, mint a virág. CSECSEBECSE Valóban? PACA MESTER (Dühösen suttog.) Hülye! Mondd utánam! ÁLMOS Hülye! CSECSEBECSE Micsoda? PACA MESTER Almos azt akarta kifejezni, hogy lelkiállapota miatt még... nem egészen nyugodt. Felséged jelenléte felkavarja.
