Irodalmi Szemle, 1984
1984/6 - Finta László: A lusta királyság (mesejáték]
MARCI Talán belehalt a munkába? Halálra vesszőztétek? BOMBA Dehogy halt bele! Majd kicsattan az egészségtől. Csak már ő sem dolgozik. Történt vele valami. Nem hajlandó többé ... Illetve ... MARCI Illetve? KARTÁCS Nem hajlandó többé egyedül dolgozni. Azt mondja, amíg a többiek... MARCI Amíg a többiek lustálkodnak és pákosztoskodnak, addig ő többet nem fog dolgozni. Ez tökéletesen érthető. Igaza van! BOMBA, KARTÁCS De Marcikám ... Az éhség . . . MARCI (Elgondolkodik.) Érdekelne, miért vállalta eddig... BOMBA Előtte az apja, azelőtt a nagyapja volt, aki dolgozott, tudod... Ez olyan család .. . MARCI (Fejét forgatja.I Olyan család... Mégsincs elveszve ez az ország. Tudnék rajta segíteni. BOMBA, KARTÁCS Marcikám! Igazán? MARCI Egyszóval a vessző addig működik, amíg legalább egyetlen ember hajlandó dolgozni ebben az országban. Nem rossz. BOMBA Áldani fog a nép! Három napja senkinek egy falat... MARCI Persze, ha ti is a segítségemre lesztek! BOMBA, KARTÁCS Mindenben, Marcikám ... Mindenben! Esküszünk! Csak ez a szörnyű kín múlna . .. MARCI (jókedvűen) Megtanítom az embereket a munkára! Hisz ezermester lennék, vagy mi a szösz! Szívesen! BOMBA (ijedtenj De Marcikám!... Ki beszél itt emberekről? Egy embert! Egy embert taníts meg dolgozni, és kész. (Vigyorog.) Hát nem? MARCI És ha az is idővel megúnja a munkát? Te nagyokos! Akkor mi lesz? Nos? Kitaláltad? BOMBA (Leesik az álla.) Ez igaz. Viszont... KARTÁCS (türelmetlenül) Ne beszélj annyit, Bomba! Hagyd a Marcit cselekedni, ha jót akarsz! Majd csak lesz valami . . . MARCI Rájöttök magatok is. Indulás a királyi várba! Hogy is hívják a várat? BOMBA Lustavár. MARCI Előre, Lustavárba! (Elindulnak, közben Bomba és Kartács a lusták indulóját, Macri pedig a vándorlegény dalát dúdolgatja.) Második kép 1. jelenet Lustavár, őfelsége háló- s egyben fogadószobája. Linkóciában minden fontos államügyet heverészve tárgyalnak. A terem közepén emelvény. Hatalmas bölcső mennyezettel, kárpittal, a királyi hatalom jelképeivel. Az emelvény körül heverők, kerevetek, párnák szanaszét. A mennyezetről hatalmas pókhálók lógnak. Az ablakokon a sok portól alig szűrődik be a fény. Őfelsége a bölcsőben alszik. Almát Dajka vigyázza, ringatja és kergeti róla a legyeket. Közben el-elszundít ő maga is. DUBI-DUBI (Légy szállt az orrára, tüsszent.) Háááá . .. ááá .. . hááápci! ... Segítség, gyilkosok! (Gongot ütöget.) DAJKA Nyugalom, felség, semmi baj. Semmi vész. Csak légy szállt a felséged orrára. Már elrepült. Aludjon szépen .. . DUBI-DUBI (Visszahelyezkedik, de ismét eszébe jut valami.) Éhesen aludjak, a legyek pedig rajtam legelésszenek? Éhes vagyok, Dajka! Az üvegemet! DAJKA (Hatalmas cuclisüveget lötyögtet.) Üres, felség. Tegnapelőtt méltóztatta fenékig szívni. Egy cseppnyi mézes kása nem sok. de annyi sincs benne. DUBI-DUBI (dühösen) Mézes kását akarok! Azonnal! Hozd ide azonnal a mézes kásámat! Meg a sült galambomat! Hallottad? Eridj! Takarodj! Miért éheztetsz, vén szi- pirtyó? DAJKA Elfogyott, felség! Mindenünk elfogyott. Semmink sincs. Tepsi főszakács a haját tépi kétségbeesésében. Üres az éléskamra. Hiszen tudja felséged, hogy évek óta semmit sem tartottunk benne. A varázsvessző frissen varázsolt elő mindent. Az egerek is elmenekültek tőlünk, olyan puszták az éléskamráink.
