Irodalmi Szemle, 1984

1984/6 - Czakó József: Mese a háborúról (mese)

Czakó József

MESE A HÁBORÚRÓL

A katona fáradtan lerogyott az előszobában. Röffentett valamit az orra alatt, mire sietve előjött a felesége — vékony, csontos asszony —, és szótlanul húzni kezdte a férfi lábáról a csizmát. Utána lesegítette róla a kabátot, s beakasztotta a szekrénybe.

A vadonatúj katonakabát illata pillanatok alatt betöltötte a vén sifon áporodtt levegőjét. A molyok között, melyek már napok óta koplaltak, mozgolódás támadt.

— Ételszag! Ételszag! — szimatoltak jobbra-balra. — Nézzétek, mekkora falat! Gyertek, rágjuk szét! — kiabálták a kabátra mutogatva.

— Hohó, várjunk! Ide hozzám! — adta ki a parancsot ellentmondást nem tűrő hangon a legöregebb moly. A többiek egyszerre elcsendesedtek, s köréje gyűltek. — Hát elfelejtettétek az ősi törvényt?! — korholta őket az öreg. — Mielőtt valamit felfalnánk, döntenünk kell tettünk jogosságáról. Gyermekholmit például sosem eszünk meg.

— Csakhogy ez nem gyerekholmi, hanem hatalmas posztókabát! — vetették ellen többen is.

— Méghozzá katonakabát, amelyben talán ölni jár a tulajdonosa! — heveskedtek a fiatalok.

— Nono! Nem olyan biztos. Talán csak egyszerű hivatalnok, akinek éppúgy szüksége lehet a meleg ruhaneműre, mint más embernek, hogy családja számára biztosíthassa a megélhetést.

— Akkor ugyan miért kapta ezeket a kitüntetéseket, ha hétköznapi ember? — kérdezősködtek tovább a fiatalok.

— A mi gazdánk hős! — csörrentek meg a kitüntetések a kabáton.

— Majd elválik — mondta bölcs nyugalommal az öreg moly. — Holnap felderítőt küldünk ki, s a hírei alapján hozunk döntést.

Ügy is lett. Másnap, amikor a katona magára öltötte kabátját, egy vállalkozó kedvű kis moly csücsült a hajtókája alatt, hogy teljesítse küldetését: hírt hozzon a kinti világból.

A kis moly késő este érkezett vissza. A többiek már aggódva várták.

— Na, mi van odakinn? — kérdezték türelmetlenül, amint közéjük libbent.

— Hogy mi? Teljes felfordulás — lihegte izgatottan. — Azt hiszem, háború készül. Az utcák tele vannak katonákkal. Igazoltatnak, figyelnek. Tankok és harckocsik vonulnak végeláthatatlan oszlopokban. Általános mozgósítást rendeltek el. A kenyérüzletek kirakatában harcra buzdító plakátok éktelenkednek, a hangszórók indulókat bömbölnek. Kabátunk gazdája pedig harcra képez ki újoncokat.

— És mindez ellen senki se emeli föl a hangját? — rikkantott valaki.

— Dehogy nem! — folytatta nekihevülve a moly. — Sztrájkolnak a pezsgősüvegek, -mert nem hajlandók felavatási ceremóniákon a nukleáris meghajtású hajók oldalán összetörni. A fiatalok játékfegyvereket égetnek a téren. A könnygázbombák szándékosan besülnek, nehogy a fiatalokat szét kelljen kergetniük.

— Mi szétrágjuk a kabátot, hadd gebedjen meg ez a gyilkos! — harsogták a molyok. A legöregebbik kilesett a szekrény nyílásán. Látta a katonát, amint éppen egy fegy- verkatalógust lapozgatva a sörét kortyolja.

— Minden rendben, kezdhetjük. Előre!!! — visította.

— A molyok pillanatok alatt ellepték a kabátot, s rágószerveik támadásba lendültek