Irodalmi Szemle, 1984

1984/6 - Rácz Olivér: A Büszke Macska (mese)

— Ha a két lábam tövig lejárom és fenekestül fel kell forgatnom a világ minden: céllövő bódéját, akkor is olyat keresek.

A kislány boldogan felkacagott.

— És az lesz a neve, hogy Büszke Macska?

— Lehetne más is?

Ekkor csengő vezényszó hallatszott fel a konyha felől:

— Uzsonna! Kakahó!

A kislány felpattant.

— Jajapus!

— Igen?

— Jajapus, mit esznek a Büszke Macskák?

A férfi mélyen, erősen elgondolkodott.

— Fogas kérdés. De úgy emlékszem, mindent, amit te.

— Kakahőt is?

— Azt szeretik a legjobban.

De a kislány akkor már nem figyelt oda. A színes ceruzái között motozott, hosszan,, gondosan kutatott. Aztán felkapta a képeskönyvet és megpróbálta a Büszke Macska, szemét megfelelően kicirkalmazni.

— Te édes, bandzsi Büszke Macskám — suttogta mélységes elragadtatással, aztán, a hóna alá csapta a könyvet, és szökdécselve elindult kakahó-irányban.

Németh Piroska, Egyházkarcsa (Kostolné Kračany)