Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Üzenet (3.)
is elmaradt. Az első kísérletek jobbára irodalmi próbálkozások voltak Komáromban (Borka Géza: Magyar bánatok című verskötete, 1920), Galántán (Oj költők címmel jelent meg verseskötet) és Érsekújvárott (Ölvedi László kötete). Győry Dezső első verskötete, a Hangulatok Galántán, a Mátyusföldi Lapok kiadásában (1921), a Százados adósság pedig Rimaszombatban jelent meg, 1924-ben. Mécs László első kötetének, a Hajnali harangszónak (1923) a kiadására Ungvárott került sor. A csehszlovákiai magyar írók köteteinek intézményes kiadásával elsőként a berlini Voggenreiter Verlag magyar osztálya foglalkozott, mégpedig Farkas Gyula ismert magyarországi irodalomtörténész, a berlini egyetem tanára kezdeményezésére, aki a kiadó magyar osztályát vezette. A berlini kiadó a kassai Kazinczy Társaság közreműködésével 1924-től 192S-ig több mint húsz csehszlovákiai magyar író művét jelentette meg. Itt adták ki Mécs László Rabszolgák énekelnek és Ölvedi László A bányász éneke (1924) című versköteteit, Egri Viktor első novellás kötetét, a Pierre találkozása címűt (1925), továbbá Tamás Mihály feltűnést keltő novelláskötetét, a Tavaszi látomást (1926), valamint Győry Dezső Ujarcú magyarok című verskötetét (1927). Alapy Gyula az 1929-ben kiadott Kazinczy Évkönyvben így írt erről: „Könyvkiadásunk nehézségeit, amelyeket nem tudott íróink felől elhárítani sem igyekezetünk, sem a közönség változó értékű támogatása, a kezdet akadályain a berlini Voggenreiter kiadócég segítette át... Ezzel jelentékeny lépést tett előre kisebbségi irodalmunk, mert a könyvkiadás gondjaitól és anyagi terheitől az írók egy része mentesült.” A könyvkiadással kapcsolatban Kemény G. Gábor így írt az Így tűnt el egy gondolat című kötetében: „A kiadók ... fáztak a kezdő irodalom alkotásaitól, és kategorikusan elzárkóztak előlük. Ez a magyarázata annak, hogy az első évek szórványos kiadványai hol Budapesten (Ölvedi László: Valakit várunk, 1922; Egri Viktor: Rácsablakos ház, 1923), hol Bécsben (Barta Lajos, Kaczér Illés, Paál Ferenc és az összes emigráns írások az Európa Verlag- nál). hol pedig Berlinben jelentek meg... Bécs és Budapest nem jelentősek a kisebbségi könyvkiadás szempontjából... a berlini magyar könyvkiadás azonban döntő jelentőségűnek mutatkozott a csehszlovákiai magyar irodalom első éveiben.” A hazai próbálkozások közül elsősorban a Kazinczy Társaság tevékenységét említhetjük. 1925-ben megszervezték a Kazinczy Társaság Könyvbarátai nevű könyvpártoló szervezetet, s két éven át a berlini Voggenreiter Kiadványaiból válogatták a csehszlovákiai magyar írók műveit. 1927-ben pedig a Társaság vezetői megszervezik az önálló könyvkiadást, Kazinczy Könyv- és Lapkiadó szövetkezet néven. A kiadványok nagy része a hazai irodalmat képviselte, melyet a Könyvbarátok Társasága terjesztett. A Kazinczy Szövetkezet tevékenységének első négy esztendejében (1928—1931) a Kazinczy Könyvtár-sorozatban 21 mű — ebből 16 csehszlovákiai magyar — jelent meg. A Kazinczy Társaság harmincéves közgyűlésén Sziklay Ferenc elsősorban a könyvkiadás eredményeire utalt, amikor a Társaság tevékenységét értékelte. Ekkor rendezték meg először az Országos Magyar Könyvhetet is (1929 december). A gazdasági válság éveiben nagy nehézségekkel küzdő Kazinczy Szövetkezet helyzete a harmincas évek közepén némileg fellendült, 1935-ben a hazai magyar íróktól tízkötetes prózai sorozatot jelentetett meg, a későbbiekben azonban nem tudtak megküzdeni a fokozódó gazdasági nehézségekkel. A Szövetkezet egyébként kezdettől fogva az ellenzéki pártok kultúrrefe- rátusának irányítása alatt állt, s ahogy Turczel Lajos írja a Két kor mezsgyéjén című művében, „fénykorát abban az időszakban (1928—32) érte el, amikor vezetőségében a még reálpolitikai pozíciókon álló Szent-Ivány-szárny volt túlsúlyban”. A Kazinczy Szövetkezettel egyidőben könyvkiadási kísérlet történt Pozsonyban is. A magánvállalkozással létrejött írók Kiadóvállalatának (IKVA, szellemi vezetője Barta Lajos volt) tevékenysége azonban négy regény és egy verskötet kiadása után megszűnt. Próbálkozott könyvkiadással a kassai Renaissance kultúregylet is, de kevés sikerrel. A Renaissance-könyvtár füzetsorozata — ahogy Fábry írja — a „progresszív kultúregylet” kezdeményezése akart lenni. Fábry egyébként úgy tekint a húszas évek Kassájára, mint irodalmi központra, amikor a város hasonló szerepet vállalt, mint Batsányi és Kazinczy korában. A rövid életű kísérletek közé tartozott a Kassai Munkás kiadóhivatala által 1921-ben kezdeményezett Munkáskönyvtár is. A tervezett füzetsorozatból a csehszlovákiai magyar irodalmat két kötet (Mácza János és Vécsey Zoltán kötete) képviselte. A sorozatban több külföldi szerző műve is szerepelt. A harmincas években Az Ot Kiskönyvtára
