Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - NAPLÓ - Karol Tomiš: A szlovák és a cseh irodalom Fábry Zoltán írásainak tükrében
rendszer jellegzetes termékének és támaszának erkölcsrajza. Fábry ellentétbe állítja ezt a rendszert a német katolikus egyháznak a nácizmus ellen tanúsított fasisztaellenes magatartásával, de hozzáteszi, hogy a második világháború után ez utóbbi is elárulta a béke eszméjét. 4 A háborút követő években Fábry Zoltán cseh irodalom iránti érdeklődése, a már említett évfordulós írásokat leszámítva, két témakörre összpontosul. Az egyik a huszitizmus forradalmi hagyománya, a másik a kapitalista társadalom szociális ellentmondásainak realista ábrázolása. Az első témakörbe tartozik Josef Macek cseh történész A huszita forradalmi mozgalom^ című könyvéről írt Fábry-recenzió. Fábry kiemeli a mozgalom legjellemzőbb vonásait, főként azt a tényt, hogy a huszita mozgalmat a többi forradalmi mozgalomtól azoknak az eszméknek a tudatos hangsúlyozása különbözteti meg, amelyek célja az ember jobbátétele volt. Alois Jirásek Mindenki ellen című regényéről írt cikkében Fábryt elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, hogyan birkózott meg a szerző a nemcsak a cseheket, hanem a környező népeket is érintő történelmi események művészi ábrázolásával: Mindennél nehezebb vállalkozás ez: emberek és történések valóságává egyszerűsíteni a chiliasztíkus megszállottság állapotát. De 'minden ezen fordul meg: ha az emberek és történések a regényvalóság próbáját kiállják, egyszerre igazolják a regényt és hősét, Jiráseket és a huszitizmust. Jirásek regénye ez igazolás és igazoltság kicsengése, és ezért — mestermű, a történés irodalmi próbatétje: világirodalom,40 Svätopluk Cech a huszitizmus témáját szatirikus formában feldolgozó Prücsök úr kalandos kirándulása a XV. századba című regényében a nyárspolgárt állítja pellengérre. Fábry meglátása szerint a mű a kispolgári gondolkodást mint világjelenséget tárgyalja, hangsúlyozva annak mindenkori időszerűségét. A nyárspolgár a történelem haszonélvezője, kamatfogyasztója: a „hazaffy”, aki tirádákkal és frázisokkal kendőzi bűnét: teljes közömbösségét a hazával — és érdektelenségét a közösséggel szemben41 hangzik találó meghatározása. Említett tanulmánykötetében Fábry Cseh lírai realizmus címmel összevonva adja közre azt a három recenzióját, melyet a koncepció szempontjából a lírai realizmus stílusváltozatainak vizsgálata fog össze. A legjelentősebb cseh szocialista regényeknek, Marie Majerová Szirénájának, Ivan Olbracht Nyikola Suhaj, a betyár című könyvének és Jarmila Glazarová Advent jenek eszmei-művészi elemzésével utat nyitott a szocialista realizmus sokoldalúbb, árnyaltabb értelmezésének, abban az időszakban, amikor ez az alkotó módszer a korabeli irodalmi felfogásban csupán leegyszerűsített, szigorúan kanonizált formában élt. Ezekben az években újabb vonatkozásokkal gazdagítja Hašek írói portréját és főművének, a Svejknek értelmezését. A Hasekről és a Svejkről alkotott kép fő vonásai nem változnak, hiszen azokat már első, a harmincas években írt cikkeiben pontosan megrajzolta. Svejk contra Berchtold42 című tanulmányában újabb adalékként maró gúnnyal leplezi le az érem másik oldalát: bemutatja az első világháború egyik kirobbantójának, a főnemesség képviselőjének, Berchtold Lipót grófnak, az Osztrák—Magyar Monarchia külügyminiszterének alakját, s percről percre feleleveníti az úri önkény cinikus aktusát, amely az egyszerű emberek millióit küldte az első világháború vágóhídjára. Švejk sajátos magatartása, mely a háború és a háborús gépezet valamennyi intézményének tagadásában nyilvánul meg, ebben a tanulmányban plasztikus hátteret kap. Fábry két további idevágó írása (Hašek nyolcvan éve,4Z Svejk védelmében44), mely kisebb eltérésektől eltekintve azonos az említett cikkel, mellőzi a jelentéktelen részleteket, hogy annál jobban kiemelje ennek az egyedülálló irodalmi alkotásnak a jelentőségét. Fábry Zoltánnak a cseh és a szlovák irodalommal foglalkozó írásai szervesen beleilleszkednek az életművét alkotó publicisztikai cikkek, irodalomkritikák és esszék sorába. Valamennyi a hazánk népeinek irodalma és a csehszlovákiai magyar irodalom közt kialakult társadalmi-kulturális kölcsönhatások tudatosításának eredményeként látott napvilágot. Bizonyságául annak, hogy írójuk országhatárokon és földrészek hatá-
