Irodalmi Szemle, 1984
1984/5 - Tóth László: Papírszeletek (vers)
Még . Még minden a helyén van: a felületek, az élek, még pontosan jő a nyár, az ősz . . . még élek, de próbálgatja már láthatatlan szárnyait, s kiröppenni készül belőlem a lélek. Félek. Nem félek. Félek . . . Az éj mindent. .. Az éj mindent eltakar, elcsitít, bambán bólogat a bodza, alvó lelkek zord seregeitől zsúfolt ma a fáknak odva. Egyszerű tételek Ami megtörtént, elfeledtem, s megőriztem, mit meg nem éltem én. Megmarad, mit el nem érhettem, s örök a szavakba nem fogható. Intés Meglásd, ha megnyílnak egyszer, ha megnyílnak mind a sírok, vert hadként mentik a bőrük, vert hadként a mostani bírák. Minden, ami van ... Minden, ami van, s ami már vagy még nincs, félni tanít bennünket, félni és remélni. Fölfalja szörnyű gyermekeit az idő, de előtte babusgatja őket, hajukat keféli. Tanulmány ,,. . . mi izgat versre ma ...?“** Nem tudom. Talán egy régi vadászat emléke, "** Radnóti Miklós: Nyugtalan órán
