Irodalmi Szemle, 1984
1984/4 - ÉLŐ MÚLT - Csáky Károly: A drégelyi Szondi-emlék története és a honti Szondi-kultusz
'Száz év távlatából nehéz erre kielégítő választ adni. Mindenesetre érdemes e helyütt az egyik korabeli ipolysági lapban közölt cikkekből idéznünk. A Honti Ellenzék17 1885/2- <es számában behatóbban foglalkoznak a Szondi-emlék ügyével. A szerkesztők elismerik ■Pongrácz Lajos érdemeit, s hangsúlyozzák, hogy: „Ha ő nem fárad, bizony isohasem építette volna az annyi irányban igénybe vett és elfoglalt hercegprímás a valóban hercegi bőkezűséggel emelt, s kiváló műértő ízléssel választott, tiszta román modorban ékeskedő Szondi-kápolnát.” A honti ellenzék lapjában a Szondi-üggyel kapcsolatban bíráló hangvételű sorokat is olvashatunk. Álljanak itt bizonyításképp az alábbi sorok: „Mert mi is lazt tartjuk, hogy csak olyan nemzet öléből támadhatnak újra hősök, születhetnek újra nagyok, amely nemzet elhunyt hőseinek és nagyjainak emlékét megtudja becsülni, megszokta ünnepelni. És a Szondi-kápolnát sem azért emelték ám, hogy benne évenként misét mondhassanak; de azért, hogy ha az utód a szentélyhez zarándokol, fellelkesülve az igazi hősiesség dicsőségén, a valódi hős halhatatlanságán: maga is hasonló hazafiasságra buzduljon.” S az ellenzéki képviselők szerint épp 'ez az igazi hazafiasság hiányzott akkor az emberekből, különösen pedig a honti politikai élet vezéreiből. De mi válthatta ki konkrétan ezt a bíráló hangvételt Hontban? Bizonyára a két párt: az ellenzékiek és a kormánypártiak közti ellentét, amely az 1884-es választások során éleződött ki. Mindez egyébként nyíltan kifejeződött a szóbanforgó cikkben is. „... Nincsen szenvedélyesebb valami, mint egy politikai harc, kivált ha az egyik fél, hatalma érdekében, és a hatalom birtokában magát a másik féllel szemben nemtelenül viseli.” — Hangoztatták a lapban az ellenzékiek. De megjegyzik azt is, hogy „tisztviselő kar példátlan erőszakoskodással űzött korteskedéseit” Pongrácz Lajos, az akkori „szelíd és nemes jellemű alispán”, a Szondi-emlék szorgalmazója nem helyeselte. A merész cikkből továbbá arról értesülünk, hogy maga a hercegprímás Is „idegenkedett a nagyobb ünnepélyességtől”, elítélve a Hontban történteket — „a hivatalos hatalmak durva visszaéléseit”. Kijelentette hát, hogy a „felszentelést csak egészen csendben fogja elvégezni, az ünnepélyt pedig tartsa meg a megye amikor akarja, de ő nem közösködik vele”. 1885. július lén báró Majthényi László főispán vezetésével küldöttség utazott Esztergomba Simor Jánoshoz, hogy felkérje őt az emlékkápolna ünnepélyes felszentelésére. Ügy látszik, a bíboros kiengesztelődött, s elfogadta a megyei vezérkar meghívását. 1885. október 6-án aztán nagyszabású ünnepség keretében szentelte fel a drégelyi kápolnát meg az Ipolyi Arnold irányításával készült új Szondi-zászlót. Erről tudósít a Honti Ellenzék 1885/7-es száma is, melyben közzétették a bíboros szónoki beszédének teljes szövegét. A megyei lapokban Pongrácz Lajos az emlékkápolna felavatása után is gyakran idézte Szondi szellemét, mintegy bizonyítva ezzel is a hős hallhatatlanságát, örökérvényű példáját. Pongrácz érzékenyen reagált minden olyan kijelentésre, amely drégelyi kapitány dicsőségét vonta kétségbe, érdemeit becsülte alá. 1899-ben — halálának évében — Matunák Mihállyal18 váltott éles vitát a Honti Lapok hasábjain. Matunák ugyanis az újság 23. számában Pálffy Miklós és Szondi hősiességét hasonlítgatva Pállfy mellett tört lándzsát. Pongrácz erre a lap 33. számában válaszolt. Pálffy és Szondi c. cikkében — ez volt Pongrácz utolsó írása — egyebek közt ezt írta: „... elismerem, hogy Pálffy Miklós Hontban született, s hogy vitéz katona volt, ki számos, főleg a töröktől elhagyott várakat visszafoglalt, ezek közt ;a már romokban levő Drégelyt; elismerem, hogy Győr visszafoglalása oly katonai érdem, mely a bécsi kormány részéről nagyobb elismerést és jutalmat érdemelt volna a kapottnál. Elismerek mindent Pálffy javára, csak az egyet nem, hogy nagyobb dicsőséget árasztott a megyére, mint Szondi.” Hogy Hontban később hogyan ápolták a Szondi-hagyományt, arról az Ipolyságon kiadott naptárakból is értesülhet a helytörténet kutatója. Az 1907-es Honti Naptárban Szondi emlékezete címmel Kudora Mihály írt cikket. A következő évi kalendáriumban13 Schreiber Aladártól olvashatunk hasonló című írást. Ezekből a munkákból kiviláglik, hogy „a haza szerelmétől lángoló honti hölgyek Szondy György dicsőséges emlékére” a drégelyi rom közelében, az emlékkápolnánál minden év június 9-én „Szondy-lakomát” rendeztek. Az ünnepnap keretében idézték a hős emlékét, méltatták érdemeit, erényeit. A két háború közti időben az ipolysági iskolák diákjai évente elzarándokoltak az
