Irodalmi Szemle, 1984
1984/4 - Ozsvald Arpád: Kódexlapok, Polüphémosz, A füvek se kérdik (versek)
OZSVALD ÄRPAD Kiáztatva egy régi könyv kötéstáblájából. E sárga pergamen első oldalát megperzselte a tűz, csak félig olvashatod. A másikat a lovak patái megtaposták, sárban, hólatyakban elmosódott, nyári napban megfakult az írás . . . a harmadikból valaki letépett egy darabot... a negyedik ... már csak ... hangtalan sírás .. . az ötödik... a képzeletben él tovább ... álom ... és a hat... ... már a betűt se ... . . . találom. II. In margo. A kódexmásoló véleménye. Mert mindig a könyvek voltak a vétkesek . . . ha a nyelvet kivágták, ha a kezet levágták, a betűk a fekete hamuból is összeálltak, és hiába hordták hóhérlegények talicskaszámra a város főterére, Kódexlapok
/
