Irodalmi Szemle, 1984

1984/3 - KRITIKA - Zeman László: Megfelel tét ések és korrespondönciák

gond, a költő saját alkotásaira is jellemző eredeti poétikai invenció, a szónak és a versmondatnak sajátos esztergályozottsága, amely Babits verseinek tolmácsolásához jól illő állványzatot biztosít. A közelítések és közelíthetőségek felsejlenek a párhuzamokból. A legközvetlenebb talán önmagában a fordítás ténye, az, hogy az eredetit és a fordítást mindkét költőnél a műgond és mívesség mint módszer köti össze, s Beniak- nál az Alkonyt villámlást kell fordítói munkássága súlypontjának tekintenünk.23 A műveltségi és a világirodalmi hagyomány ihlető szerepe, a szókészlet különféle stilisztikai körzeteinek aktualizálása, a népinek — Beniaknál egész életművét keretező — jelenléte, a szerelemnek és a poézisnak metonimikus (szinekdochészerű) kapcsolata s mindenekelőtt a költői mesterségnek mint lényegileg etikainak a felfogása Babits és Beniak költészetének érintkezési pontjai. A felsoroltakat kompozicionális következményként tükrözi a lefordított versek köre.24 A gyűjteményben kellő arányban szerepelnek Babits első három kötetének versei, a folytatásban pedig megjelenik a másik, főképpen a váteszi Babits, a Jónás könyvének teljes szövegével együtt. Azaz: a költőfordító a forma teljesítményjellegű igénybevétele mellett a saját költészetében is jelenvaló realizmusnak arra a babitsi módszerére érzékeny, amelynek alapja a plasztikus részelemnek és halmozásának jelentéses kinagyítása és átvezetése az egyetemes érvényű tételbe. Babits poeta doctusságát tudniilllik abban is látni véljük, hogy lírájában semmit sem hagy a véletlenre; a „tétel”, amelyet kifejt, lehet ismert, egyetemességében evidens, de ahogy a részelemek építkezésével azt mintegy premisszáiban elővételezi, és a felmutatást végül szinte logikai konklúzióként (amely paradoxon is lehet, mint — mondjuk — az Októberi ájtatosság zárósora) határolja körül, ez az alkotói módszer és látásmód művének tengelyében áll. Távoli és esetleges, egyben az effajta motívumfejlesztés „epikai” jellegére valló példaként utalhatunk ilyen összefüggésben a Jónás könyvé ben elszáradó tökre, amely a későbbiekben az Űr példázatául szolgál. A fordítás számára ez adott esetben annyit jelent, hogy a költői képnek mint részelemnek minél pontosabb átmentése egyrészt kötelező, másrészt tulajdonságai, tárgyszerűsége, realizmusa folytán — lehetséges is. S e tekintetben Valentin Beniak fordítása sokrétű bizonyító anyagot szolgáltat; saját költői egyéniségét s ezen keresztül a szlovák líra kötődéseit kreatív módon érvényesítve, a fordítói hűség követelményének is eleget tesz. Vagy fogalmazzuk meg e tényállást esetleg úgy, hogy a fordításban a műgond és a mívesség összetevőjeként észlelhetjük azt is, amit fordítói alázatnak szokás nevezni, s ez megintcsak egyféle visszacsatolás az etikaihoz.

A bizonyítás teljesebb levezetésébe most nem bocsátkozhatunk, inkább csak eddigi érvelésünk kiegészítése végett mutathatunk rá arra, ahogy a Ligeti részletnek átkódolása más nyelvre e verstípus abszolút fordíthatóságát szemlélteti, s mutatis mutandis társítjuk hozzá az adott helyzetben a Gáláns ünnepséget, amelyről André Karátson úgy nyilatkozott, hogy franciára fordításának minden kísérlete eleve kudarcra van ítélve.25 A fordító a szlovák versben magától értetődő természetességgel és keresetlenül mondja ugyanazt és ugyanúgy, mint a Babits-vers, beleértve a rokokó játékosságot és kecset formáló s a két nyelvben egyformán (areálisan) érvényes német és francia szókincset:

Rechtsre perdül, linksre fordul, spicce van tán némi bortul: tempót íme mégse vét, illik néki a minét.

Aj rechts pozná, aj links vníma, aj špic má od málo vína, ona v tempo vkĺzne hneď — moc jej svedčí ten minét.

Az utolsó előtti versszak „sexapeal”-je (báječným tak sexepílom) bár neologizáló, szervesen pászítható ehhez, s nem idegen az eredeti módszerétől, s ugyanilyen indoklással fogadjuk el „Phryné”-t Déryné helyett. A külső és a belső formához egyaránt hű fordításnak nem kevésbé meggyőző példája a Kép egy falusi csárdában (Motív z dedinskej čárdy]. Hogy az eredeti ritmus hatása a legkevésbé sem változott meg