Irodalmi Szemle, 1984
1984/3 - ÉLŐ MÚLT - Fónod Zoltán: Üzenet
Sít,® MOTzmr Fonod Zoltán A csehszlovákiai magyar irodalom a két világháború között Egy kis túlzással azt mondhatjuk, a csehszlovákiai magyar Irodalom 1945, illetve 1948 februárja utáni fejlődése tette lehetővé, hogy a feledésből visszahozzuk és tárgyilagosan értékeljük a két világháború közötti magyar irodalmi és szellemi élet fejlődésének egyes állomásait Csehszlovákiában. Az ebben a témakörben megjelent monografikus jellegű írások (gondolunk Itt mindenekelőtt Turczel Lajos Két kor mezsgyéjén és Hiányzó fejezetek, valamint Csanda Sándor Első nemzedék című kötetére) hézagpótló műveknek számítanak, az elsők között hívták fel a figyelmet azokra az eredményekre, melyek az említett időszakban születtek. Ahhoz azonban, hogy a letűnt kort és fejlődésének egyes mozzanatait figyelemmel kísérhessük s arról elfogulatlan, tárgyilagos képet alkossunk, feltétlenül ismernünk kell a két világháború közötti magyar szellemiség termékeit, a megjelent alkotásokat, értékelő, elemző, összegező jellegű írásokat és műveket, melyek támpontul szolgálnak minden szintetizáló jellegű értékeléshez. És ismernünk kell a két világháború közötti magyar szellemiség fórumait, valamint az utóbbi években megjelent emlékiratokat, visszaemlékezéseket is, hogy következtetéseink elfogadhatók, fejlődéstörténeti vonatkozásban is mértékadók és hitelesek lehessenek. Örvendetes, hogy az elmúlt években megnőtt a csehszlovákiai magyar irodalom rangja, tekintélye — itthon és határainkon túl, értve ez alatt elsősorban a magyar nyelvű nemzeti és nemzetiségi irodalmak összefüggéseit. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy felszabadulás utáni fejlődésünk, irodalmi alkotásaink hangsúlyt és jelleget adtak kultúránk és irodalmunk fejlődésének. Megerősítették nemzetiségi jellegét s folytonosságot teremtettek a fejlődésben. Az a tény, hogy irodalmunk iránt az utóbbi években a szlovák irodalmi közvélemény érdeklődése is megnőtt, nemcsak az irodalmak egyenrangúságával, vagy a csehszlovákiai kötődés nyilvánvaló fényeivel magyarázható, hanem azokkal az értékekkel is, melyeket irodalmunk 1948 februárja után létrehozott. Hat évtized egy ország, nemzet vagy nemzetiség életében nem nagy idő, a Csehszlovák Köztársaság alakulásában, fejlődésében, majd a szocialista építés több mint három évtizedes időszakában elért eredményeiben azonban rendkívüli jelentőségű. S ilyennek mondhatjuk nemzetiségi életünkben is, hiszen az értékteremtés tényein keresztül a megmaradást és a fennmaradást bizonyította, tanúsítva, hogy a csehszlovákiai magyarság a népek, nemzetek közösségében sajátos helyzetével, kultúrájával bizonyítani tudja tegnapi és mai létét, s erősíteni hitét és reményét a jövőben. Alig két emberöltőnyi életünk felmutatható eredményeit egyébként csak úgy érhettük el, hogy együtt lélegeztünk a világgal, Kelet-Közép-Európa realitásaival, s legjobb alkotóink kezdettől fogva érezték, tudták és bizonyították, hogy helyünk a haladás, az univerzum baloldalán van. Azon népek között, melyek a haladás és a népek boldoÜZENET
