Irodalmi Szemle, 1984

1984/3 - Kendi Mária: Többesoltár (vers)

KENDI MÄRIA

Ha gondolkodás közben megsimogatsz, az EGÉSZ nem ér semmit.

Ez lehetne bók is neked.

Megálmodtam, hogy hiánytű leszek.

Minden kofa életszagú.

Álmos röghöz közelítő, istenéhez kötött. Megjelentem egy öngyilkos költő-kislány mögött.

Nulléves arcodon átütött, egyre láthatóbban ütközött ki a mostani. Kárhozottak ők, mert bennük él a világ, s nem kívülük.

Álmomból egy holdjármű hiányzik.

De te maradsz az idők végeztéig.

A mélységig fölhasítva, megtisztítva minden szennyek által, nyiladozva lesem nyilad.

Nyomunkban a nyálkás PILLANAT

— meztelen csiga? — kegyetlensége és szeretete.

Együtt kószálunk a titkos, drága zugokban.

(Ki hiszi el a szerelmet, születést és halált?

Védtelenül, egymás börtönében megvetettem az ágyat.

Szórja morzsa-csodáit az ablak.

Egyedül ébredek.)

Az odú,

amelyben gubbasztok, sokadik fokon nem enyém.

Én sem vagyok a magamé.

Többesoltár