Irodalmi Szemle, 1984
1984/2 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe (részlet)
kítására alkalmatlan területekre, meredek domboldalakra nem tart majd igényt az uraság, s a megszerzett földecske a fiák haszonra való öröksége lészen. Az irtásföldek birtokjogi elbírálásának ismeretében értjük csak meg igazán Panyi István elkeseredését, instanciájának súlyát. Az uradalomban jelen nem levő — onnan netán önkényesen távozó, megszökő? —, magát korhelykedésre adó, meg nem becsülő edgyik Atyafija, mai szóhasználatunkban: testvére miatt az Uraságot serényen szolgáló többi örökös és a nevedékeny Árvák hátán csattant nehéz ostora az ispáni Ítélkezésnek, semmissé téve szorgalmatos édesatyjuk, jó emlékezetű, derék Panyi János minden igyekezetét, mely arra irányult, hogy véreire, jobb sorsra érdemes utódaira adómentes irtásföld szálljon. A Panyi családnév az 1770-es úrbéri tabellában nem fordul már elő. Elszegényedvén máshová sodorta őket az élet? Kihaltak? Követte-e panaszukat orvoslás, alázatos kérésüket döntés, emberbaráti érzelmekről tanúskodó, nem tudom. Azt viszont igen, estek sérelmek, sebek e korban bőséggel nemcsak a tiszttartói, ispáni önkényeskedésnek kitett egy szál emberen, hanem falunyi közösségeken is. Bizonyításképpen álljon itt egy, a Panyi-féle panaszlevéllel egyazon esztendőben, 1737-ben írott inštancia: Az Méltoságos Fedelmi Úrhoz Magos Eszterházi P. Antal nékünk bizodalmas és kegyelmes Örökös Urunkhoz ezen Instanciánkat bényujtjuk alázatossan Ipoly Pásztóhárúl Hogy az Ur Isten Szerencsés hosszú élettel és kívánatos fris jó egésséggel áldgya a’ mi Mlságos Herczeg Urunkat Szivbül kivánnyuk Méltóságos Örökös Urunk! Mivel sok rendbéli nyomorúság inkát haszontalan nékünk másnak jelentenünk, hanem kívántuk a’ mi Kegyelmes Urunknak ezen esedező Instantiánkat le borulással bényujtani, kérjük is a’ mi Mlsgos Urunkat méltoztassék minket szegény örökös jobbágyit meg halgatni. Elsőben jelentyük Hogy mivel Istenben el nyúgodott Mlsgos örökös Palatínus Urunk Malmunkat Kocsmánkat kezünknél meg hagyta a Szegénységnek jobban való meg maradásáért bizonyos summában, De már most mind Korcsománk és malmunk el vétetett, a’ melynek jövedelmecskéjével segítették meg maradásokat helységünknek Szegény lakosi. Ismét annak előtte Lévára Szolgáltunk Őszi és Tavaszi Szántást ott tettünk, azért mivel Szántó földbül Szűkös vólt határunk; Már most házunk után való Szántó földeink el vétettenek, a’ melyből is kenyerünk lett volna, a’ mely földekben 600. Posoni Szapu gabona el vetődik; Ezeken kívül ennek előtte való Ispán Csepregi István, a’ mely Tábla földeket birt és usualt, azokban is bévetődik 80 Posony Szapu, mellyeket is az élőt a’ Szegény Jobbágyság birt és usuált. Annak előtte a’ Midőn Mlsgos Urunnak Gabonáját arattuk, mind ételünk s mind arató részünk meg volt; Most már sem ételünk, sem tized részünk ki nem adatik, hanem éhen s rész nélkül vagyunk, két két személyt kell egy háztúl ki állítanunk, és így a’ magunké hátra maradván, Szeme el húl, a Szalmáját arattyuk utóllyára. Az Felettébb való Szolgálat meg nem Szűnvén, annyira jutott a’ Szegénység, hogy meg maradása Sokaknak kécséges, mivel a Szegény Lakossaink közzül felének is nincsen kenyere, Sok egy falatra Sem virrad. Az nagy Portiot is nem tudván mibül ki fizetni, Szép réttyeinket kintelenittetiink ideig el zálogolni jövendőben való ki váltásnak reménségével. Nem tudhattyuk nyomorúságinkat Sem mind le írni sem nyelvel meg beszélni, és Mlsgos Urunknak is Molestumot tenni továb nem akarván. Hanem ezeket meg tekintvén Mlsgos Örökös Urunk, mint könyhullatással bényujtot esedezésünket, az Isten Szerelméért tégyen irgalmas válaszadást a fellyéb meg irt Malom, Korcsoma és Tábla Földek iránt is, hogy ház után való földgyeinkbűl is vagy is másbúi kezünkhöz assignálna, hogy meg maradása az Szegénységnek jobban lehessen, és a’ Méltoságos Uraságnak még Successorink is Szolgálhassanak jó Szível és örömmel. Mely irgalmas cselekedteiért a’ Mlsgos Urnák jó Istenünket gyakorta való alázatos könyörgésünkéi meg keressük a’ mi Kgylmes Urunk Szerencséssen való életéjért. Maradunk a’ Mlsgos Urk alázatos Kész Szolgái és Örökös Jobbágyi Ao 1737 24 Április Ipoly Pásztohai Szegény Lakosok Kiderül ebből a levélből, irgalmasságért ugyan hiába esedeztek falum lakói a kezükből kivett malom ügyében nemes és nemzetes Simonyi András prefektushoz még 1737- ben. Panaszuk négy év múltán sem talált orvoslásra. Sőt mi több, még a kocsmálási (italmérésiJ jogot is a földesúrnak sajátították ki a kegyetlen tiszttartók egész évre.
