Irodalmi Szemle, 1984
1984/2 - Zalabai Zsigmond: Próbák népe (részlet)
Zalabai Zsigmond VI. KÉPEK A „MÁSODIK JOBBÁGYSÁG” KORÁBÖL (1711—1800) 1. FÉSZEKRAKÖK. A XVIII. század végének török—magyar hadjáratai, majd pedig a kuruc—labanc csapatmozgások után végre nyugalmasabb évek következtek Hont megye délkeleti, sokat szenvedett csücskében. Pusztulás után a rendteremtés, nagy menekülések után a fészekrakás, az otthonteremtés, a szülőföldre találás korszaka ez. A munkáé. Mert az Alsó-Ipoly mente községei sivár, vigasztalan képet nyújtanak.A porták száma megfogyott, a lakosság megritkult, a kéz nélkül maradt földeket, drága szőlőket fölveri a gyom, benövi a bozót. A roncsaiban is szép vidék gazdasági hasznosításának, termőre fogásának, egyetlen útja-mődja van: az újranépesítés. A Rákóczi-szabadságharcot követően hatalmas teknővé válik Hontnak ez a része: sokféle falu, táj, országrész, ember, család, nyelvjárás, nyelv és nemzetiség anyagát próbálja benne új közösséggé gyúrni a történelem. Jobbágynévsorokat, anyakönyvi adatokat, helységnevekből képzett családneveket elemezve Török Gábor mutatta ki, hogy e korban a vidékünket újranépesítők mintegy 73 %-a a Kisalföld, illetőleg a Felvidék északibb, török által kevésbé vagy egyáltalán nem pusztított részeiről érkezett e tájra. Egészen messziről jöttek például az Arvai, Liptay, Dobsay (Dobschau: Dobšina egykori német neve). Murányi, Rosnyai, Ocsovai, Zólyomy családok. Közelebbről, Észak- Hontból települtek ide a Bagonyik, Bakaik, Bozókyk, Csábyk, Dalmadyk, Hrussóik, De- méndik, Gyürkyk. — A táj névanyagának további része a betelepülések alföldi (9 %), dunántúli (5 %), erdélyi (1 %) származására utal; a helyi névanyag folytonossága 12 % erejéig mutatható ki. A hatalmas arányú népmozgás megváltoztatta a táj nemzetiségi képét is. A zordabb északi megyékből nagyszámú szlovák húzódott le a termékeny Ipoly-völgybe, illetve a Börzsönybe. A Szobtól Balassagyarmatig húzódó sávban számtalan vegyes lakosságú falu jött így létre. Az 1720-as években Szob lakosainak a fele, Ipolyszakállos lakóinak több, mint egynegyede, Ipolyszalkának, Letkésnek, Tölgyesnek bizonyos töredéke szlovák nevű. A falummal egyazon domíniumhoz tartozó Perőcsényben huszonhárom magyar jobbágy mellett tizenkét szlovákot is összeírtak. A gazdasági természetű bevándorlás mellett nem ritka a vallási okokból való költözés sem. Szokolyáról tudjuk, hogy szlovák eredetű lakossága a Bars megyei Zsemlérről űzetett el. Vámosmikolán, amely közvetlen szomszédja falumnak, még rétegeltebb nemzetiségi képet találunk: huszonegy magyar jobbágy mellett tizenhat németet és négy szlovákot is kimutattak itt. Ugyanezen időben vidékünk egyik központja, Nagybörzsöny, több, mint felerészt német; Mohács előtti, régi bányász németségét a XVIII. század nagy népvándorlásában újabb rajok erősítették. Közép-Európa kicsiben, ezt mondhatnánk, tömören szólva, a tájról, amelyen a különböző anyanyelvűek a népi együttélés magától értetődő józan békéje szerint igazodtak egymáshoz a munkás hétköznapokban. * Zalabai Zsigmond falumonográfiája a közeljövőben jelenik meg a Madách Kiadó gondozásában. PRÓBÁK NÉPE*
