Irodalmi Szemle, 1984

1984/10 - A VALÓSÁG VONZÁSÁBAN - Miklósi Péter: Műveltség, minőség, tekintély

leket teremtsen a szocialista társadalom közművelődési igényeinek gazdagításához, a népi hagyományok, illetve a nemzeti és nemzetiségi kultúra ápolásához, hanem, egyben szükségessé is tegye ezeknek az értékeknek a közkinccsé tételét és mind magasabb szintre emelését. Hitték és hirdették, hogy a csehszlovákiai magyar lakosság műveltségét s tekintélyét a párt művelődési politikájának elveivel összhangban kell továbbfejleszteni. Rámutattak arra is, hogy a hazánkban élő magyarság nem lehet csak a nemzeti kultúrák passzív befogadója, hanem egységes etnikai közösséget alkotó, minden tekintetben erőteljesen fejlődő nyelvi közösségként — a lenini nemzetiségi politika szellemében — sajátos színű és a nemzetek kulturális hagyatékát is gazdagító igaz értékeket teremtve kell élnie és dolgoznia. Lőrincz Gyula, akit az alakuló közgyűlés részvevői egyhangúlag választottak meg a szövetség elnökévé, székfoglalójában a CSEMADOK legfőbb feladatainak egyikét abban határozta meg, hogy megszüntesse a magyar és a szlovák nép, valamint az itt élő más nemzetiségűek egymástól való egészségtelen elszigeteltségét; hogy kultúrában és munkában, iparban és mezőgazdaságban harmonikus együttélést teremtsen. Természetesen, az alakuló közgyűlésen elfogadott alapszabályzat szintén hasonlóan szövegezett. Ezeket a célkitűzéseket mindmáig maradéktalanul vállaljuk, és megvalósításuk szándéka eleddig is, most is ott érződik a mindennapi munkánkban. E törekvések közéleti lecsapódásaképpen szövetségünk úgy járul hozzá a lenini nemzetiségi elvek gyakorlati érvényesítéséhez, hogy feltárja, megőrzi, ápolja, fejleszti a sajátunknak érzett egyedit és egyúttal gyarapítja az általánost. Ezzel együtt minden erőnkkel azon vagyunk, hogy tagságunk megismerje a valünk egy hazában élő nemzetek és nemzetiségek kultúráját; hogy a csehszlovákiai magyarokat anyanyelvükön a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság szellemében neveljük. A közművelődés tudatformáló hatásának és közösségi szerepének elmélyítésében az eltelt három és fél évtized alatt a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége tekintélyt kivívó utat tett meg, tagságunk becsülettel teljesítette a vállalt feladatok zömét. A kezdéskor, a hőskor éveiben a CSEMADOK kissé „mindenes” volt, de az ötvenes évek elején a magyarlakta falvakban és városokban így is szinte valamennyi kulturális és politikai megmozdulásból kivette részét. Nagy szerep3t játszott például a szövetkezetesítés idején. Sőt! Örömmel elegy büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy szövetségünk tagsága több termelési ágban valóban kiemelkedő munkateljesítményekkel mutatott példát, ennek törvényszerű jutalmaképpen pedig sorainkból sokan országosan elismert újítók, élmunkások, párt- és állami tisztségviselők, írók, művészek lettek. A múltat összegezve elmondható, hogy az

1949 óta eltelt fél emberöltőnyi idő alatt főképpen a CSEMADOK sajátos feladat- és munkakörének reális szervezeti, illetve szakmai feltételeit fejlesztettük ki. A helyi szervezetek keretében működő művelődési klubok és amatőr művészeti csoportjaink így a nemzetiségi kultúra műhelyei, fejlesztői; központi rendezvényeink és kiadványaink viszont számottevően meghatározzák s befolyásolják az országban élő magyarok tájékozottságát, önművelési igényének fokozását, iskolán kívüli nevelésének hatékonyságát. Gondolom, mindebből már lassan az is körvonalazódik, hogy elsősorban az igazi értékek felmutatása és a baráti együttműködés elvének terjesztése az az örökség, amit egyben szocialista jelenünkért s jövőnkért is felelősséget érezve kell ápolnunk, továbbfejlesztenünk. A belső meggyőződéssel vegyülő gyakorlatiasság mondatja velem,, hogy mindehhez a forradalmi hagyományokhoz méltó szemlélet, a közművelődés korszerű eszközeinek alkalmazása, megfelelő tömegbázis és a törekvéseinket tevékenyen támogató fiatalság szükségeltetik.

— A forradalmi szemlélet igénye azonban az ifjúság körében is a forradalmi múlt megbízható ismeretét feltételezi...

— Méghozzá tágabb és szűkebb értelemben egyaránt! Munkánkban ezért sűrűn merítünk a csehszlovákiai magyarság haladó forradalmi hagyományaiból, beleértve a Sarlóhagyományokat és a két háború közötti munkásmozgalmi tradíciókat. Tagságunk aktív politikai állásfoglalását segítve utalunk arra, hogy a harmincas—negyvenes évek politikai és szociális harcaiban, valamint az ország felszabadításáért vívott küzdelmek során Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével egymás mellett harcolt szlovák, cseh, magyar, ukrán, orosz, francia, bolgár és más nemzetiségű antifasiszta, akik a gyakorlatban igazolták a proletár internacionalizmus mérhetetlen erejét. Ez a tény napjainkban is példamutató ösztönzésként hat a CSEMADOK tevékenységére. Helyi szer