Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - Zeman László: Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

ország gyógyvizeiről. In: Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hun- garica, No 29, Budapest 1963, 103—168; Juraj Wernher: O podivuhodných vodách Uhorska. Martin, Osveta 1974, 86. I.). A Szepesség vizeiről írt hasonló „feljegyzései” az előbbinél korábbi keletűek, de 'a kiadás éve nincs megbízhatóan tisztázva [Bécs 1551?]. Az eredetit és szlovák fordítását lásd — Georgius Wernherus: Hy- pomnemation de aquís in Scepusio admirandis (Podivuhodné vody na Spiši). Martin, Osveta 1980, 23 I.

12. Gyalui 1554-től a királyi javak és jövedelmek kezelésében Wernher „coadiutora”, s miután apósa 1556-ban meghalt, követi őt a kezelői, adminisztrátori tisztségben [vö. Hörk, J.: Az eperjesi ev. kér. Collegium története. Kassa, Bernovits 1896, 36); a későbbiek során Eperjes és a körzet királyi biztosa (l. a tanulmányban a 129. l.-on és másutt, a levelekben előfordul „praefectus”-kénti jelölése is [128; ugyancsak Bauch, i. 77i. 539]); 1960-tól a pénzügyi királyi kamara igazgatója (prefektusa).

13. Sigismundi Tordaei Ephemerides. In: Kovachich, M. G., ed.: Scríptores rerum Hun- garicarum minores. I. Budae 1798, 112—128. A naplónak — amelyben Gyalui egyaránt rögzíti a családi jellegű és al történelmi eseményeket — első bejegyzése 1558 májusából, az utolsó 1567 októberéből származik; a tanulmányban feltüntetett második, 1561-es évszám sajtóhiba (150).

14. Erre az időszakra vonatkozólag vö. Ephemerides, 122—126; Gyalui fogvatartását az 1567-es év végétől számíthatjuk.

15. Gyalulnak és Martin Rakovskýnak a müveiben található egyezések tömör összefoglalását l. Okál, M.: Martin Rakovský und die Humanísten seiner Zeit. In: Zborník Filozofickej fakulty Univerzity Komenského. Graecolatina et Orientalia. Ročník IX—X, 1977—1978, 134—5.

16. A török elleni harcra való ilynemű felhívás és ösztönzés a magyarországi humanizmus jellegzetes „toposza”, amelyet egyetemes tematikai-műfaji jellegében szemlélhetünk, vagy pedig követhetjük, mennyire árnyalja programszerű általánosságát a költői realizálás. Az utóbbi viszonylatban például Rubigallus Pál műveiben izzik fel figyelemreméltói közvetlenséggel és változatokban (vö. Rubigallus, i. m., ezenkívül uő. Querela Pannoniae ad Germániám 11537), Hodoeporicon itineris Constan- tinopolitani; Satyriscus [1544]). S természetes eleme Zsámboki és Martin Rakovský eszmekörének, emennél főképpen Nádasdyhoz írt dicsőítő Encomiumában (1560; elemzését l. Okál, M.: Zívot a dielo Martina Rakovského. I. Martin, Matica slovenská 1979, 220—236), vagy a következőkben még említésre kerülő Purkircher György munkásságának 'fi. például Pannoniae lugens-ét (1565). De a motívumkört s a vele társuló békevágynak a megszólaltatását — ne feledjük, hogy az Európát felfokozottan sújtó háborúk e korszakában s azok ellenében fogalmazódik meg a humanizmus összetevőjeként a modern békeeszmény — követhetjük Janus Pannonostól (l. A békéért c. versét és másutt) Bornemisza feljajdulásain keresztül akár a felvilágosodásnak ekképpen is klasszicizáló visszacsatolásáig Csokonainál [A békekötésre ).

17. Gyalui Torda Zsigmondot művei, tevékenysége és kapcsolatai alapján a reformáció feltétlen hívének kell tekintenünk; Melanchton Perényi Péternek írt levelében [1545. március 27.), amelyet a feldolgozásokban gyakran idéznek, Gyaluit nemcsak a klasszikus nyelvekben, hanem az egyházi tudományokban is képzett férfiúként jellemzi. Írásainak tanúsága szerint a reformációnak melanchtoni jellegű változatához állt közel, s az egyoldalú és „hitvitás” állásfoglalástól mintha idegenkedne. Az effajta arányérzék mögött pedig, feltételezzük, egyrészt az antikvitáshoz való — a tanulmányban és ismertetésünkben egyaránt kifejezetten hangsúlyozott — erős s eszmei kihatásában meghatározó kötődése rejlik, másrészt az előbbit is magába foglaló sokoldalú és sokrétű műveltsége (erazmusi értelemben is), amelynek „padovai összetevőjét” (a padovai egyetemnek a reneszánszban kialakult szabadgondolkodású hagyományát) talán oly formán kell számításba vennünk, ahogy arra Miloslav Okál a pozsonyi orvos, botanikus és humanista költő Purkircher György életművének tárgyalása során utal, rámutatva, hogy írásainak torzsalkodó, vallási élezettségét a padovai orvostudományi stúdiumok után mérsékeltebb és egyetemesebb, humanisztikuson hazafias témakör és hangvétel váltja föl (vö. Okál, M.: Bratislavský humanista Juraj Purkircher. Vlastivedný časopis. XXVIII,