Irodalmi Szemle, 1983

1983/3 - Zeman László: Egy fejezet a hazai humanizmus filológiai vizsgálatából

1979, 2, 71—74, 73!). Megjegyezhetjük még: az Oresztész-jordítás ajánlása Kálmán- csehinek az eszmei differenciálódás szempontjából önmagában nem értékelhető, mivel Kálmáncsehi radikalizmusa csak az ötvenes évektől válik látványossá, de talán bizonyos mértékben diagnosztikus —■ a levelek tanúsága szerint (lásd a továbbiakban) — Gyalui bensőséges barátsága az ugyancsak görögös Dryanderhez. A burgosi születésű, spanyol családból ivaló Franciscus Dryander (Enzitas) tanulmányait fivérével együtt Németalföldön végzi. Spanyolra fordít ott a az Ojtestámen- Tumot, s a fordítást V. Károlynak dedikálta. A császár azt elfogadta ugyan (1543), de udvari papja, Dominique de Soto észrevételei alapján a szerzőt kiszolgáltatta az inkvizíciónak, amelynek fogságából csak 1545-ben szabadul (Jogtudós fivérét az inkvizíció Rómában 1547-ben máglyahalálra ítélte).

18. A tanulmány nem említi Gyalui Torda Zsigmondnak Temesi Alfréd közléséből (Humanisme franco-hongrois. Egyetemes Philologiai Közlöny. 62, 1938, 305—320) ismert hat levelét Franciscus Dryanderhez, akit — Temesi szerint — valószínűleg Leuvenben ismerhetett meg. Az első levél 1543. augusztus 1-én Leuvenből küldött, a második 1543. szeptember 11-én Frankfurtból, a harmadik 1545. április 7-én nyilván Boroszlóból (a városnév fordítása a közleményben [309] félreértés), a negyedik 1546. április 1-én Pozsonyból, az ötödik (1547) és a hatodik (1550) Padovából való. Amint kivehetjük, az első két levelet a wittenbergi egyetemi évek szakasza „fedi”, az utolsó kettőt pedig a padovai éveké, s jól illeszkedik a pozsonyi levél is, a harmadik keltezése azonban egybeesik Gyalulnak a wittenbergi collegium facültatis artiumba való felvételével (vö. a tanulmányban a 107. l.-on), valós voltát ez azonban nem zárja ki (Gyalui Krakkóból Boroszlón keresztül utazhatott Witten- bergbe...).

Az egyeztetésnek mint feladatnak felvillantása végett térünk ki még néhány adatra. Melczer István: Melczer János ismeretlen strassburgi dissertatioja 1595-ből című közleményében (Magyar Könyv-szemle. 1888, 252—263) megállapítja, hogy „az író szépatyja Wernher György, és nagyatyjának sógora, gyalui Torda Zsigmond ismeretes hazai történelmi írók” (262). De Gyalui naplójában pontosabban határozza meg e rokonsági kapcsolatot, feljegyezve, hogy eperjesi házát sógorától, Wernher Páltól és sógornőjétől, Wernher Sabinától, Melczer Kristóf feleségétől vette (vö. Torda, Ephemerides, 112); Melczer Kristóf és Wernher Sabina házasságára a prágai Matthias Collinus epitalamiumot írt (l. Rukovét humanistického bás- nictví v Čechách a na Moravé. I. Truhlár, A., Hrdina, K., zal., Praha, Academia 1966, 422—3). Gyaluira vonatkozólag a legtöbb eltájoló utalás a lexikonszerű feldolgozásokban akad, így például a Kuzmík, J.: Slovník autorov slovenských a so slovenskými vztahmi za humanizmu. I. (Martin, Matica slovenská 1976) kiadványban a 250—251. lapon két szerző olvadt össze, Gelous ~ Geleus és a cseh származású Sigismundus Gelenius, akit Gyalui egyik levelében említ is (vö. Temesi, i. m. 311). Iványi Béla levéltári kutatásainak vonatkozó tételei (l. Az írás és könyvek Eperjesen a XV—XVII. században. Magyar Könyvszemle, 1911, 132—146, 215—226, 301—318), melyek szerint Gyaluinak könyvei Wittenbergből és Itáliából történő hazaszállításához az eperjesi tanács pénzbeli segélyt szavazott meg 1549-ben és 1551-ben (ez utóbbi alkalommal jelentős összeget, 25 forintot; i. m. 219), valamint hogy 1559-ben a királyi jövedelmek kezelőjeként tevékenykedett (uo. 309), az életrajzi adatokkal jól egyeztethetők. Nincs a tanulmányban utalás Gyalui Torda három eperjesi levelére, a Camerariusnak címzettben (1552. október 23.) Eger ostromáról és Dobó Istvánról számol be; a másik kettőnek Melanchton a címzettje, az 1555. március 14-iben rokonát, Crispus Bálintot ajánlja volt tanárának pártfogásába, az 1559. március 16-án keltben pedig egykori padovai diáktársát, Demetrius Mega- lophront (1. Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. XI, 1927, 70—2, 73—4, 82—3; a 102. lapon Gyulai Torda hivatali ügyintézését olvashatjuk Petrus literatus Kys kérvényét illetően).

19. Az előbbiek során iktatottakon kívül lásd még — Okál, M., ed.: Martini Rakovský a Rakov. Opera Omnia. Bratislavae, Slovenská akadémia vied 1974, 446 l.; Okál, M.: Život a dielo Martina Rakovského. II. Martin, Matica slovenská (sajtó alatt).