Irodalmi Szemle, 1983
1983/8 - Turczel Lajos: Az Irodalmi Szemle pluszfeladat-vállalásai
Addig, amíg a korszerű mindenes ismeretterjesztő lap nem születik meg, az Irodalmi Szemle többletmunkájára égető szükség van. És arra Is, hogy azt az eddigieknél még jobban, rendszeresebben csinálja. Eddig a legjobb és legfolyamatosabb kitekintő tájékozódás a képzőművészetek terén történt. Itt a lap — Csáder László kezdeményezéséből — talán egész magyar viszonylatban is úttörő szerepet játszott az állandó és számonként egy személyhez (vagy csoporthoz) kötött képzőművészeti anyagok közlésében és a kiválasztott művész vagy művészek írásos bemutatásában. Dicséretre méltó és egyben természetes is, hogy ebben a folyamatos „kiállításrendezésben” kisebbségi művészeink elsőbbséget élveztek, s nagyon rokonszenves, hogy a róluk (és másokról) szóló ismertetéseket — a hagyományébresztő Farkas Veronika, Sz. Haltenberger Kinga, Kubickóné Kucsera Klára, Szíj Rezső és Szuchy M. Emil mellett — többnyire fiatal íróink, művészeink, szakembereink írják (Gály Tamara, Keszeli Ferenc, Kulcsár Ferenc, Koncsol László, Mészáros József, Molnár Imre, Nagy Kornélia, Németh István, Varga Erzsébet stb.). Hasonló jót mondhatunk a színművészet fölkarolásáról, ami persze a legfontosabb vonatkozásban: két hivatásos színházunk bemutatóiról folyamatosan közölt s gyakran heves vitákat is kiváltó színikritikák viszonylatában a lap szűk profiljába is beletartozik. Itt a pluszt többek közt az olyan tanulmányok jelentik, amilyent Beke Sándor írt a Csongor és Tünde dramaturgiai problémáiról vagy Tóth László a fölszabadulás utáni hivatásos színjátszásunk fejlődéséről. Az eddigi zeneművészeti kitekintések is kielégítőek voltak, a Bartók- és Kodály- évfordulók kapcsán megszervezett anyagok pedig imponálóak. A jövőben nagyobb figyelmet kellene szentelni kisebbségi művészeink nyilvántartásának és igényesebb teljesítményeik népszerűsítésének, elemző bemutatásának; ilyesmire jó például szolgálhat a Koncsol László által készített Kovács Lajos-portré. — Ami a film-, rádió- és televízió-művészet s az általános rádió- és televízióadás iránti érdeklődést illeti, ez eddig csak igen szórványosan mutatkozott meg (Bodnár Gyula, Cselényi László, Gágyor Péter, Mészáros László). A társadalomtudományok köréből a néprajz iránti tájékozódás igen intenzív és folyamatos (Ágh Tibor, Balassa Iván, Hodek Mária, Kósa László, B. Kovács István, Liszka József, Marcell Béla, Méry Margit, Mórocz Károly, Nyitrai Dezső, Szanyi Mária, Takács András), és erre mindaddig nagy szükség van, amíg megfelelő tudományos keretben magyar néprajzi kutatócsoport nem alakul. A néprajzi munkában jelentős részesedése van a Csemadok KB néprajzi szakbizottságának. A kisebbségi társadalom viszonylatában végzett szociológiai, gazdasági, demográfiaistatisztikai felmérések eléggé szórványosak, de nagyon figyelemreméltóak (Gyönyör József, Kardos István, Mihály Géza, Nagy László, Végh László). A nyelvtudomány és főleg a nyelvművelés képviselete és intenzitása igen jó (Deme László, Jakab István, Mayer Judit, Morvay Gábor, Teleki Tibor, Zeman László, Zsilka Tibor). Végül, de nem utolsósorban, hanem kiemelten kell szólni azokról az eredményekről, amelyeket az Irodalmi Szemle a történeti, művelődéstörténeti, munkásmozgalmi és helytörténeti kutatómunka felkarolásával, hivatásos és amatőr kutatók bemutatásával ért el (Blaskovits József, Csáky Károly, Csizmadia Dezső, Fogarassy László, Hamar Kálmán, Kecskés László, Kissling Nóra, Mácza Mihály, Mészáros András, Popély Gyula, Pukkai László, Püspöki Nagy Péter, Sándor Károly, Szénássy Zoltán, Tóth László, Trugly Sándor stb.). Egyes kutatók aktivitását (például Fogarassy Lászlóét) Jobban ki kellene használni. És ismertetni kellene azok munkásságát is, akik munkahelyi kötöttségeik folytán szlovákul publikálnak (Duka Zólyomi Norbert, Vadkerty Katalin, Varga Sándor). Dicséretre méltó a lap fokozódó érdeklődése az amatőr hely- történeti kutatómunka iránt (Böszörményi János, Zalabai Zsigmond); itt figyelemmel kellene lenni a CSEMADOK KB történelmi-honismereti szakbizottságának ilyen Jellegű pályázataira, amelyekben eddig ismeretlen kutatók (például a perbetei Pinke Miklós) színvonalas munkákkal szerepeltek.
