Irodalmi Szemle, 1983
1983/1 - ÉLŐ MÚLT - Virágh Józsefné: A komáromi színjátszás története 1792—1918
járni a közönségnek, még arra sem volt rest, hogy 12 színművet magyarra fordítson. Komlóssyék ekkor hatvanhét színdarabot mutattak be Komáromban. Ez a színtársulat 1833-ban májusában — Győrből jövet — érkezett ismét a városba. Tagjai voltak: Boldog Lajos, Bőjthe János, Csigó Lajos, Fántsy Lajos, Farkas József, Földváry Vince, Fülöp János, Hubenay Ferenc, Kiss János, Lendvay Márton, Marossy Lajos, Moldvay Jakab, Nagy József, Tóth István, Boocz Anna, Fülöpné Fügedi Zsuzsanna, Komlóssyné Czégényi Erzsébet, Kovácsné Csávássy Mária, Lendvayné Hivatal Anikó, Magyari Júlia, Soós Anasztázia, Bajuszi Ferenc kulisszatologató, Horváth György kellékes, Horváth Ferenc pénztáros, Boldizsár Ferenc súgó. 18 előadást tartottak Komáromban. A városban megfordult színtársulatokat főként a bencés rend tagjai pártfogolták. Meg kell említenünk Czuczor Gergely bencés gimnáziumi tanárt, az írót, aki megértette, milyen fontossággal bír a színjátszás a közművelődés szempontjából, s pártolását hazafiúi kötelességnek tartotta. Czuczor búcsúverset írt Komlóssynéhoz, az ünnepelt színésznőhöz; a vers egyébként a Honművész lapjain maradt ránk. A Honművész egyebek között színművészeti kritikákat is közölt, s a budai magyar előadásokról rendszeresen tudósított. A színházi rovatot Garay János vezette. Garay felhívta a vidékieket, hogy írjanak a lapba a vándorszínészek működéséről. Buzdítására sokan tollat ragadtak, de ezek a színikritikák eléggé kezdetlegesek voltak, nem mentek tovább a színészek meg a színésznők magasztalásánál. Garay sokat utazott, hogy megismerje a vidéki színészcsoportokat. Június 26-án Komáromban is járt, ahol megtekintette Komlóssy csoportjának utolsó előadását. Élményeiről július 21-én számol be a Honművész (1833/32) hasábjain: „Rév-Komáromból. Sz. Iván hava 26-kán láttam előadatni itt keresztül utaztomban a Dunántuli színészi társaságtól Töpfernek remek víg játékát a nagy világ tónusa vagy a korhely pajtások a Győr—Dunai szigetben felállított arena játékszínben, melly- nek homlokfelirása, már messziről fehérlett előmbe. — A nézők szép számmal jelentek meg, bár a láthatár déli részén feltornyosodó fellegek nehéz időt gyanítattak is. — Áldás az ily szép lelkű hazafiakra, kiket hazai nyelvünk iránt buzgó szeretetből, a szépnek, jónak pártolásától az elemek el nem rémíthetnek. — Világosvári fővadász szerepét Komlossy úr meglehetősen vivé, akinek azonban bozontos (zottig), kopasz, szemet sértő parókája helyett nappalra legalább csinosabbat választani, és szerepét nem tudva a súgóra nem annyira támaszkodni ajánlanánk; a vidor, elméncz Paulina személyének Komlossy né asszony tökéletesen. Tóth úr az indulatos vári majornok, ki idétlen közbe szőtt hevenyészete által, mellyel a szerzőnek gondolatait elidomtalanítá, nem kielégitőleg feleltek meg, az epedő Luiza szerepében Lendvainé assz. csinos öltözetével gyö.nyörködtetett. — Hubenai ur az elkorcsosodott Károly személyében egyhangú szóejtésével s haszontalan indulatoskodásával untatott. Földvári ur Sportula, és Nagy ur Mixlex korhelyeknek tökéletesen, Marosi ur Szalonnási személyének tür- hetőleg feleltek meg, Farkas ur Miklós inas szerepében, vékony hangjával, szüntelen a súgóra nézésével, a 2-dik felvonásban idétlen ugrálásaival annyira elbájolt, hogy magamat a polícinellók deszka-épületében képzelem lenni, és undorodva félre fordulók. — A játékot Zrínyi hős halála néma ábrázolatnak Fántsi ur által elrendelve (mint a czédula mutatá) kelle vala berekeszteni, mint azonban a viharok szárnyain megérkezett erős zivatar, és szakadatlan villámlások között lehulló nagy esőcseppek gátiának, és a szépérzésű nézőket szétverek; — az egészből nem láthatánk egyebet léczekből öszve szegzett Éljeneknél, valami szesz lángtól világítva. — Ezzel a színészek hálájokat akarák a nézők iránt bebizonyítani, kikkel én is, hogy illy szép lelkű hazafiak sokáig éljenek!!! kívánni meg nem szünök.—” A Komlóssy-társulat komáromi vendégszerepléséről még egy feljegyzés maradt fenn 1834 elejéről (a társulat ekkor már Székesfehérvárott tartózkodott), Boldizsár Ferenc súgó Játék színi Nef&lejtsében: ,,A Társaság Rév-Komáromban mulatván, hol is azon magyarérzésű Hazafiaktól, megkülönböztetett sziyességgel fogadtatott; még most is hála érzettel, és buzgó óhajtással dagad kebele, hogy mentői előbb azon Jók körökbe megjelenni szerencsés lehessen.” Az 1834-es év nagyon szomorú volt Komáromra nézve. Az egymást követő természeti csapások képtelenné tették a lakosságot a művészetek iránti lelkesedésre. Ez év elején érkezett a városba Pápáról Balogh István héttagú társulata. A rosszul megválasztott és rosszul előadott darabok visszatetszést váltottak ki a közönségben. A társulat két
