Irodalmi Szemle, 1983
1983/3 - ÉLŐ MÚLT - Tóth László: Tanulmány a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (részletek)
kirajzik.”142 Hogy mire gondolt a szerző ezzel az utolsó mondatával, azt ma már nagyon nehéz lénne kideríteni. Talán arra, hogy a fél évvel korábbi cikkében beharangozott keíet-szlovákiai társulat egyszer majd mégiscsak megalakul? Lehet. Arra azonban, sajnos, nem adott magyarázatot, hogy a két cikke között eltelt fél esztendő alatt mi történt a kulisszák mögött, ami meghiúsította a korábbi tervezet megvalósítását. Nem adja meg ennek magyarázatát Balázs Béla kismonográfiája sem. „Az új színházra vonatkozó elképzelése nem realizálódott”143 — állapítja meg a szerző, ám hogy miért nem, ezt a kérdést ő is nyitva hagyja. Szilvássy József objektív és szubjektív okokat emleget az egyik írásában.144 Hogy mik voltak ezek a bizonyos objektív ős szubjektív okok, arról ő is hallgat. További kutatások feladata lesz ezeknek az okoknak a feltárása és vizsgálata. Igaz, egy másik írásában már Szilvássy is valamivel bőbeszédűbb, de abban is csak általánosságok sorolására szorítkozik: a szóban forgó javaslat, mondja, „elsősorban megfelelő lehetőségek, színészek, színházi szakemberek, anyagiak hiánya miatt” nem valósulhatott meg.145 Ezek az általa példaként említett okok, úgy gondolom, az objektív okok közül valók lehetnek. De vajon mik voltak a szubjektív okok? És különben is: a Szilvássy által említettekben tíz esztendővel később sem bővelkedtünk. Sőt, még ma sem bővelkedünk bennük... Az újabb magyar színház vagy színtársulat létesítését szorgalmazó törekvések 1959 után egy időre elcsitultak, háttérbe szorultak. Csak a hatvanas évek második felében támadtak fel megújult, s lényegében a Magyar Területi Színház Kassára kihelyezett Thália Színpadát megteremtő erővel. Abban, hogy a probléma újból a felszínre került, nagy szerepe volt az Oj Szó 1969-es színházi vitájának. Az új színház- vagy társulatalakítás iránti felfokozott érdeklődés ugyanekkor további csehszlovákiai magyar lapokban is hangot kapott és éles, ám túlkapásoktól sem mentes sajtóvitát eredményezett. Voltak, akik új, önálló színházat sőt: színházakat, mi több: operett-társulatot követeltek, s voltak, akik elleneztek minden változást. Már az Űj Szó vitaindítója sem tartotta magát távol ettől a kérdéstől: „...vajon ez az egyetlen színház képes-e arra, hogy a csehszlovákiai magyarság színházkultúrájának igényelt kielégítse. ... szükséges volna az igények kielégítésének lehetőségeit mérlegre tenni. Konkrétan azt, hogy Kelet-Szlovákia magyar lakosságának színházigénye indokolt-e, s megvalósításának milyenek az objektív feltételei.”146 De ezzel már jócskán előreszaladtunk az időben, hiszen az Űj Szó színházi vitájának értékelése, valamint a Thália Színpadot létrehívó körülménye vizsgálata tanulmányunk más — tervezett — fejezeteire tartozik. MILYEN SZÍNHÁZ LEGYEN A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ?* Szlovákia Kommunista Pártjának Elnöksége 1952. februárjában hozott határozatot a komáromi székhelyű Magyar Területi Színház megalapításáról. E határozat értelmében az Iskola- és Művelődésügyi Megbízotti Hivatal 1952. augusztus 27-én kelt levelében feladatul adja Fellegi Istvánnak, a CSEMADOK Központi Bizottsága akkori titkárának a színházalapítással és -szervezéssel kapcsolatos teendők végrehajtását. És tennivaló volt is, éppen elegendő.147 1952. október 1-én — Fellegi István igazgatásával — hivatalosan is megalakul a fel- szabadulás utáni első önálló igazgatású csehszlovákiai magyar színház. Megérkeznek Komáromba a korábban színiiskolát végzett színészekből, a lelkes és tehetségesnek ítélt műkedvelő színjátszókból, valamint a Faluszínház magyar együttesének tagjaiból toborzott színjátszók is.148 1953. január 31-én Urbán Ernő Tűzkeresztség című színművének bemutatásával az új színház átesik a „tűzkeresztségen”.149 Ezen a három évtizeddel ezelőtti január végi napon tehát — amint azt a korabeli hazai magyar és szlovák lapok is elismeréssel és lelkesedéssel nyugtázták150 — színház született. Valóban? Ma már elmondhatjuk: igen, tagadhatatlanul. De hosszú évek kellettek ahhoz, hogy megbizonyosodhassunk ebben. Az újszülöttnek meg kell tanulnia élni, járni, önállóan gondolkodni és cselekedni, át kellett esnie * A tanulmány e fejezetében felhasználtam az Egy színház és vidéke címmel az Irodalmi Szemle 1978. évi 1. számában megjelent írásom néhány bekezdésnyi részét. — T. L. megj.
