Irodalmi Szemle, 1983

1983/1 - NAPLÓ - Cselényi László: Kettős rekviem Ján Smrekért és Vilém Závadáért

-és József Attila verseinek szinte kongeniá- lis átültetésével.

S ami eredeti verseit illeti: első kötete {Odsúdený k večitej žízni — Örök szomjúságra ítélten) és 1922-ben jelenik meg s Brezina és Krasko hatását tükrözi. Ám a következők (Cválajúce dni — Vágtató napok, 1925; Božské uzly — Isteni csomók, 1929; Zrno — Mag, 1935) már teljes pompájában mutatják az érett Smrek költészetét. Ugyanúgy, mint későbbi kötetei (Básnik a žena — A költő és az asszony, 1934; Hostina — Lakoma, 1944; Studňa — Kút, 1945; Obraz sveta — A világ képe, 1958; Struny — Húrok, 1962; Nerušte moje kruhy — Ne zavarjátok köreimet, 1965).

Két nagy halottja van a csehszlovák irodalmi életnek, mondottuk, s egyben két nagy halottja van a csehszlovák — magyar barátságnak. Van ebben valami jelképes, valami önmagán túlmutató, ha jól meggondoljuk, hogy ama bizonyos Németh László-1 tejtestvériségnek ilyen nagy hívei s aktivistái voltak csehszlovák részről is, amint erre épp ez a szomorú kettős gyász kell, hogy figyelmeztessen bennünket is. S hol és mikor lenne helyénvalóbb föltenni a kérdést: e két halhatatlan halottnak ki áll a helyébe, már ami a tejtestvériség jef gyében folytatandó munkát, a műfordításokat illeti?

Kettős gyásza van a csehszlovák irodalomnak, két nagy halottja van a cseh és a szlovák költészetnek és a csehszlovák — magyar barátságnak. Kettős rekviem szól századunk két nagy közép-európai költőjéért: Ján Smrekért és Vilém Zá- vadáért.

Cselényi László