Irodalmi Szemle, 1983

1983/8 - Turczel Lajos: Sziklay Ferenc

vállalt szívügye is volt. Ismeretes, hogy gazdái, a jobboldali ellenzéki pártok vezetői — sérelmi poltikájuk csavaros taktikai célkitűzéseinek megfelelően — nem kívántak tőle pozitív eredményeket, s buzgó aktivitását Szüllő Géza egyszer azzal torkolta le, hogy „a te munkád az, hogy ne csinálj semmit”. Sziklay ilyen körülmények között is nagyon sokat csinált, s jelentős eredményeket is elért.

Az irodalmi élet vonatkozásában fő célja az írók szervezeti összefogása és a könyvkiadási lehetőségek megteremtése volt. Már a húszas évek derekán megpróbálkozott azzal, hogy a kassai Kazinczy Társaságot országos Irószervezetté alakítsa át, de ez a törekvése a hatóságok ellenkezése miatt meghiúsult, s belső egyenetlenségek következtében kudarcba fulladtak Simándy Pálnak és a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának írószervezkedési kísérletei is. A könyvkiadás terén viszont pozitív eredmények születtek, s azokban Sziklaynak oroszlán- része volt. 1923 és 1927 között a berlini Voggenreiter kiadó adott ki szlovákiai magyar műveket egyszemélyes magyar „részlegének”: Farkas Gyulának, valamint Sziklaynak segítő közreműködésével. Sziklay további lépése aztán az volt, hogy 1925- ben megszervezte a berlini könyvek kelendőségét biztosító Kazinczy Könyvbarátok Társaságát, 1928 januárjáig pedig előkészítette az önálló szlovákiai kiadó megalakulását. „Amit a jő öreg Voggenreiter is akart, megvan — írta boldogan 1928 januárjában Tichy Kálmánnak, akit a kiadói embléma elkészítésére kért meg. — Voggenreiter január 1-re fölmondta a könyvszállltást a Könyvbarátoknak, s a Kazinczy Társaság a válaszúton, hogy abba hagyja-e az egészet vagy átvegye-e a könyvet kiadását, a helyes útra terelte lábát, s evvel megteremtődött a regelrecht belföldi könyvkiadói vállalkozás, a Kazinczy Könyvkiadó Vállalat. Sok dolog és sok gond, de azt hiszem, ha Darkó Pistával nekifekszünk, megél.” Sziklay boldog s önérzetes öröme és optimizmusa jogos volt, hiszen a két háború közti időben a Kazinczy Kiadóvállalat (későbbi nevén: Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet) érte el a legnagyobb eredményt az eredeti hazai magyar művek megjelentetésében. Konzervatív beállítottságú vállalkozás létére olyan haladó polgári írókat Is kiadott, mint Bálint Aladár, Egri Viktor,

Jarnó József, Juhász Árpád, Sebesi Ernő, Tamás Mihály.

Sziklay irodalomszervező tevékenységéből említsük még meg, hogy a kassai Esti Újság (1919—1921) vasárnapi mellékletének szerkesztőjeként már a kezdet kezdetén jelentős írókat toborzott össze, köztük Fábry Zoltánt, aki akkor és ott tette meg első irodalmi lépéseit. Sziklay levelezéséből kitűnik, hogy Fábry tehetségét azonnal felismerte. Komoly irodalmi, irodalomszervezői tettnek kell minősíteni az általa összeállított első csehszlovákiai magyar antológiát (Lírai antológia, Berlin 1926), melyben a kommunista Földes Sándor is szerepelt, és a Kazinczy Társaság évkönyve 1898—1928 című lírai és prózai antológiát, melyben kisebbségi irodalmunk első bibliográfiai felmérése is megtalálható. Ezzel kapcsolatban említhető, hogy Sziklay nagy fontosságot tulajdonított az irodalmi produkció folyamatos bibliográfiai feldolgozásának. 1936 novemberében

— amikor Pozsonyban nagy visszatekintő kisebbségi könyvkiállitást rendeztek — ezt írta Vájlok Sándornak: „Ha öszeállí- tod a szlovenszkói magyar könyv bibliográfiáját, légy szives ennek egy példányát hozzám is eljuttatni. Azt hiszem, nekem van a legnagyobb — magánkézben lévő

— szlovenszkói könyvgyűjteményem, s szeretném egy kimerítő bibliográfia alapján megállapítani, hogy mim hiányzik; többen is többször kérik a bibliográfiát, s érzem a hiányát, hogy 29 óta, mikor a Kazinczy évkönyvben az Alapy-féle megjelent, másfelé terelődött elfoglaltságom miatt nem tudtam az akkori összefoglalót elkészíteni”.

Az irodalmon kívüli kulturális élet és a népművelés szervezése terén elért eredményeiből a legjelentősebbet: a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (népszerű nevén: SZMKE) létrehozását emeljük ki. Ezt hatósági akadályozások miatt csak többszörös kísérlet után sikerült megvalósítania a kultúrreferens Sziklaynak. Az 1928-ban jóváhagyott szervezet egy ideig csak papíron létezett, de aztán a harmincas évek folyamán ígéretesen kibontakozott, s 1938-ban már 182 szlovákiai és 42 kárpátaljai helyi szervezet tartozott hozzá 10—12 ezer taggal. A SZMKÉ-t — annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok kulturális keretébe tartozott — nem lehet egyszerű kulturális függvényüknek tartani, hiszen a jószándékú, lelkes és művelt kultúremberek